A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 21. (Miskolc, 1983)

SZLOVÁKIAI TÉKA - A csehszlovákiai magyar nemzetiség néprajzi kutatása (Barna Gábor)

Ugyancsak sajnálható, hogy a párhuzamosan folyó börzsönyi és Ipoly jobb parti kutatások, a honti kutatások sem kapcsolódtak össze, holott ugyanarról a tájegységről van szó. Az elhangzott előadásokból megismerhetjük egyes témakörök (népi gyógyítás, zoboralji népviselet, népi építkezés, népzene, néptánc) kutatásának gyér vagy gazdagabb eredményeit és a még kutatandó kérdéseket. A hozzászólások több területtel foglalkoztak. Szóba került a Bodrogköz és az Ung-vidék, a rozsnyói járás, az érsekújvári járás több községe, s ismertették a Csallóközi Múzeum, valamint a Barsi Múzeum kutatási tevékenységét. Megtudhatjuk, hogy a magyar népi kultúra kutatása nem szerepel hangsúlyosan a Szlovák Nemzeti Múzeum munkatervében. Ezekből az előadásokból tehát már ki is bontakozik a megoldásra váró kérdések zöme. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a néprajzi gyűjtőmunka legfőbb célja eddig az volt, hogy megfelelő anyagot biztosítson a CSEMADOK kulturális rendezvényeihez. Ennek révén azonban kialakult egy önkéntes néprajzi gyűjtőhálózat is. Ennek továbbfejlesztésében nagymértékben lehetne támaszkodni magyarországi és erdélyi tapasztalatokra. Az előadásokból kitűnik, hogy a CSEMADOK széles körű néprajzi tevékenységet folytat: szervezi az önkéntes gyűjtőket, kérdőíves gyűjtést indít el, a legjobb gyűjtéseket (bár csak sokszorosítva és kevés példányban) a Néprajzi Közlésekben közreadja. A munka legjobb fokmérője azonban a Tavaszi szél. . . és a Csak tiszta forrásból. . .című foklórversenyek, bemutatók. Az önkéntes gyűjtők továbbképzéséről a nyári néprajzi szemináriumokon gondoskodnak. Publikációs lehetőségek hiányában azonban az így lejegyzett adatok ismeretlenek maradnak, nem kerülnek be sem a szlovákiai, sem a magyarországi tudományosság vérkeringésébe, s nem gyarapítják a nemzetiségi önismeretet sem, holott egyik nagyon fontos funkciójuk éppen ez lenne. A konferencia előadásainak tanúsága szerint azonban minden kétségtelen eredmény ellenére elégtelennek tűnnek a megvalósult dolgok a szép tervekhez és főleg a szükségletekhez képest. Az egész szlokáviai magyar néprajzi kutatás a szervezetlenség képét mutatja. Itt érezzük nagyon erősen hiányát a kutatásokat irányító és összehangoló központi magyar múzeumnak és kiadványsorozatnak, szakmai jellegű szakfolyóiratoknak, amelyeknek kialakításáról, megindításának szükségességéről nemcsak magyar szakemberek, hanem a szlovák kutatók is szóltak. Ennek ellenére a szeminárium óta eltelt három évben sem a múzeum nem valósult meg, sem pedig a kiadványsorozatot nem indították be. Nem alakult ki szorosabb együttműködés a CSEMADOK és a dél-szlovákiai regionális múzeumok között, amelynek fontosságára a konferencián több előadó is rámutatott. A konferencia óta eltelt három év tehát nem mutat lényeges változásokat. Élénkülést a CSEMADOK szakmai munkájában látunk (csallóközi-szigetközi, ungi és gömöri közös kutatások). A kötetben felsorolt szép és szükséges tervek, a minimálisan szükséges intézményi rendszer létrehozása, a publikációkra vonatkozó elképzelések és a valóságos állapot közötti szakadékról a határokon túl élő magyarok néprajzi kutatásával foglalkozó, nemrég Debrecenben megtartott konferencia is tárgyilagos képet adott. A Rozmaringkoszorú és a Vétessék ki szóló szívem, valamint az Új Mindenes Gyűjtemény című értékes és szép kiadványok folytatás nélkül állnak, bár sikerük nagyon nagy volt. ösztönzőleg hathatna a létszámában tizedannyi szlovákiai ukrán (ruszin) lakosság néprajzi kutatásának helyzete, hiszen Svidnikben nagyon eredményesen működik az Ukrán Kultúra Múzeuma és értékes kiadványsorozatot bocsát közre. Rövid ismertetésünk végén mi mást kívánhatnánk, mint azt, hogy a dunaszerdahelyi konferencián a magyar és a szlovák kutatók által megfogalmazott szép tervek az illetékes szlovákiai állami szervek hathatós támogatásával mielőbb valósuljanak meg, ezáltal is erősítve a két nép, szűkebben pedig a két ország tudományossága közötti kapcsolatokat. Barna Gábor