A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 21. (Miskolc, 1983)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Jozef Hroziencík: Turcianski olejkári a Safraníci (Bodnár Mónika)

Az olejkárok és sáfrányosok mesterségének eredetével már a régi leírások is foglalkoznak. Két magyar szerző, Csippék János és Magyary-Kossa Gy. érdemel itt említést. Csippék a túróci olejkárság német eredetét vallja. Erre a megállapításra őt az a statisztikai adat vezette, hogy a XVIII. sz. első felében Vrícko községben 146 olejkár volt. Ezt a községet német telepesek lakták. Ám figyelmen kívül hagyja azt, hogy más falvakban is laktak olejkárok, ha nem is olyan nagy számban, mint itt (pl. KliStor pod Znievom 113, Bystricka pri Martine 57, Ladzany 60 stb.). Továbbá arról sem ír, hogy más német telepesek által lakott falvakban (Sklené, valamikori Nemecké Právno, Gajdéi, TurCeky) vagy csak elvétve, vagy egyáltalán nem volt található olejkár. Egy másik elmélet szerint a túróci olejkárok a tudásukat a jezsuitáktól szerezték. Ez az elmélet a XVIII. sz. közepén keletkezett, a XIX. sz. folyamán terjedt el és még ma is érezhető a hatása. Ezt a nézetet vallja Magyary-Kossa is a Magyar orvosi emlékek (1929) című munkájában. Viliam Paulíny-Tóth a XIX. sz. 2. felében ezt írta: „Túróc megyében Zniovban (a mai KláStor pod Znievom) nagy jezsuita kolostor volt, abban a híres patika. Abban a patikában a falu lakóit laboránsokként használták, ők egy idő után az orvosi mesterségbe is beletanultak egy kicsit, de főleg a különféle olajak keverésébe. Ezek aztán - kilépve a zniovi szolgálatból -, maguk kezdtek különböző olajkákat készíteni, keverni és velük a betegeket gyógyítani. így lettek a mi világszerte ismert olejkárjaink." A kolostort az említett helyen 1586-ban alapította II. Rudolf császár és 1773-ban szüntették meg. ABocskay vezette Habsburg-ellenes felkelés után (1605-1637) működése szünetelt, de így is több mint 150 évig a jezsuiták kezében volt KláStor pod Znievom és néhány más település. Az alapítvány szerint a jezsuiták eredeti küldetése az ifjúság tanítása, nevelése volt. Működött is az iskola egészen a rend feloszlatásáig. Ám miután a szerzetesek megtudták, hogy Túróéban nagy hagyománya van a népi gyógyászatnak és a terület gyógynövényekben gazdag, elsősorban gyógyszereket készítettek. A falu lakói természetesen gyűjtötték nekik a gyógynövényeket, segédkeztek a gyógyszerek előállításában, majd árusításában is. A jezsuiták első távozása után (1605) a patika megszűnt és a gyógyszerek készítése a nagyszombati patikában folyt. A gyógyszerkészítés tekintetében a jezsuiták hatása pozitívnak mondható, de minden valószínűség szerint nem az ő hatásukra fejlődött ki, ők csak megerősítették a már meglevő folyamatot. Az olejkárok különféle gyógynövényeket gyűjtöttek. Ezek közül kiemelkedik a boróka és a kömény termése. A borókából készítették a híres borókaolajat (oleum juniperi), amely gyomorbántalmak és általában az emésztőszervek megbetegedése esetén használt, továbbá segítette az agysérülések után a mozgásképtelen testrészek erősödését. A borókaolaj az állatgyógyászatban is ismeretes volt. A túróci nép emlékezetében máig megőrzött hagyomány szerint a borókát késő ősszel szedték, miután jól megérett és az első dér is megcsípte. A köményből is nagyon hatékony gyógyszert készítettek. A köményolaj (oleum carvi) gyomorbántalmak és emésztési zavarok ellen jó. Szigorú szabályok szerint adagolták, másképpen a gyermeknek és másképpen a felnőttnek. Jelentős családi és közösségi eseménynek számított, ha az olejkár elhagyta faluját, elindult a nagyvilágba. Általában ősszel, a mezei munkák befejezése után keltek útra. A rövidebb utakról tavaszra megtértek, de sokan egy, két vagy akár több évig is vándoroltak. Mielőtt elmentek volna, megvendégelték a rokonokat, szomszédokat, ismerősöket. Indulás előtt az olejkár elrakta az olajakat, gyógynövényeket és kenőcsöket a szekrénybe vagy a tarisznyába. Magához vette az útlevelet és az árusítási engedélyt. Az is előfordult, hogy ezek az iratok hiányoztak. A búcsúlakoma után az olejkár a kezébe vette a kalapot és a vendégek aprópénzzel megdobálták őt, így kívántak neki szerencsét. Ezután az olejkár a küszöbre két kancsó vizet tett, majd kiborította, hogy az úton úgy ömöljön elé a siker és a szerencse, mint ez a víz ömlik.