A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 21. (Miskolc, 1983)
KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS MUZEOLÓGIAI KÖZLEMÉNYEK - Hankóczi Gyula: A Matyó Múzeum jelene és jövője
KÖZ MŰVELŐDÉSI ËS MUZEOLÔGIAI KÖZLEMÉNYEK A Matyó Múzeum jelene és jövője (Harmincéves a Matyó Múzeum) Tisztelt Ünnepi Ülés! Amikor rövid beszámolómat írtam, akkor több olyan dolgot nem sejthettem, ami ezen a mai napon fog kiderülni. így többek között például az imént Fügedi Márta által említett, de Pataki elvtárs által bejelentett, a Matyó Múzeum új épületére vonatkozó terveket. Ugyanígy nem volt azonban világos előttem az sem, hogy az a koncepció, amit én képviselni próbálok itt a mai Matyó Múzeumban a tárgygyűjtések, adatgyűjtések kapcsán - tudniillik, hogy ne csak Mezőkövesdre, hanem egy tágabb környékre terjedjenek ki —, ez nem az én koncepcióm, és nem is új koncepció, hanem - Barabás tanár úr előadásából kiderült ez már legalább húszéves múltra tekint vissza és valószínűleg még ettől is régebbi. Tehát ha helyenként ismétlődésnek tűnő mondatok fognak emiatt felbukkanni, kérem ne csodálkozzanak. A Matyó Múzeum jelene és jövője című témában az 1980 végétől napjainkig terjedő időszakot szeretném jellemezni néhány szóval. A Matyó Múzeum 1980 decemberében három fővel dolgozott, háromezer körüli tárgygyüjteménye volt, s méretéhez képest óriási látogatottsága. 1981-ben azonban már négyen fogtunk munkához, mert amikor megkaptam ide szóló kinevezésemet, ezzel egyidőben új gyűjteménykezelő is került a múzeumhoz. Munkánk több szempontból sikeresnek mondható. Az 1981-től kezdődő műtárgygyarapodásunk a mai nappal bezárólag 560 darab, kétezer oldal kézirat és 400 darab fotó vagy negatív. A létesítendő, tervezett hangtár gyarapodása viszont csak néhány kazetta. Mindenfajta további gyarapítás azzal a határozott törekvéssel folyik, hogy a mezőkövesdi Matyó Múzeumban ne csak mezőkövesdi és ne is csupán matyó vagy annak tartott darabok, adatok és fotók legyenek megtalálhatók, hanem a szűkebb környék jellegzetességei is. A gyűjtés, tárgygyarapító tevékenység az előző évekkel való összevetésben azt hiszem szép eredményeket mutat. A feldolgozásról ha csak a publikációk számát tekintjük, ez már kevésbé mondható el. Helyi vonatkozású tanulmányok az intézmény tudományos munkatársától csak néhány esetben jelentek meg. Más részük kézirat maradt. A mezőkövesdi és környékbeli népi élet publikációszerü feldolgozásában - miként korábban is leginkább külső kollégák jeleskedtek, elegendő talán megemlíteni a Herman Ottó Múzeum Közleményeinek legutóbbi számát, de ugyanúgy a Matyóföld új évkönyvét, a tervek közül pedig a Néprajzi Múzeum kutatógárdájának készülő tanulmánykötetét. A kiállítások kapcsán is, a gyűjtéshez hasonló eredményeket figyelhetünk meg. Az elmúlt alig két évben három új tájházat (új kiállítást) nyitottunk meg. Köztük két mezőkövesdi és egy régi tardi lakóházat 1981 és 1982 nyarán; a hozzájuk illő korabeli paraszti bútorokkal berendezve. Mindezt természetesen a miskolci kollégák - elsősorban
