A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 21. (Miskolc, 1983)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Erdei Sándor: A vendiuszjárás (fendiázás) emléke a zempléni Baskón és Mogyoróskán

8. A kántorság, mint énekesi, majd egyre kiterjedtebb egyházi funkció a kora-kereszténység idejére vezethető vissza. A kántortanítóság (a 19. sz. második harmadától) viszont már világi személy működésére is vonatkozott. Kettős funkciójuk 1948-ban, az iskolák államosításával szűnt meg. így legtöbben a tanítóság mellett maradtak. Lásd: Bán Péter (szerk.): Magyar Történelmi Fogalomgyűjtemény I — II. Eger, 1980. 417-418. 9. Bereznay Károly gyűjtése „Uppony község monográfiája" címmel (1930). Megtalálható az egri Dobó István Vármúzeum Néprajzi Adattárában (ENA) 910-69. szám alatt. 10. Mö..Jung\. m. 146 148. 11. A papok ilyen jellegű tevékenységéhez vö.:Bartha i. m. és Szabó i. m. 12. Vö.: Lelki gyöngyök. Ima- és énekeskönyv. Budapest, 1925.;Áldjuk az Urat! Ima- és énekeskönyv katolikus hívek számára. Budapest, 1957.; Fiák András: Halotti búcsúztató könyv. Kisdedek, gyermekek, hajadonok és felnőttek felett. Eger, é. n.; Elterjedtésgükhöz vö.: Ujváry i. m. 141-143., 145-154. 13. Vö.: Morvay Judit: Asszonyok a nagycsaládban. Budapest, 1981. 14-17. 14. Bartók Balogh Alfréd szinte kizárólag a „Jézus az én reményem . .." kezdetű dallamra írja búcsúztatóit. 15. Kunt Ernő kérdőívének jelzett kérdéscsoportja valószínűleg már erre a megváltozott temetési rendre utalhat. 16. A dallamok lejegyzéséért Fajcsák Attila kollégámnak (Eger, Dobó István Vármúzeum) mondok köszönetet! 17. Vö.: történeti adalékokkal: Kiss-Rajeczky i. m. 25. A vendiuszjárás (fendiázás) emléke a zempléni Baskón és Mogyoróskán Baskó és Mogyoróska (Zempléni-hegység) néphagyományában ismeretes egy olyan tavaszi szokás, amelyet eddig nem írt le a magyar néprajzi szakirodalom. A szokásnak vendiuszjárás (Baskó), fendiázás (Mogyoróska) a neve. A két faluban szinte kizárólag a legidősebb emberek emlékeznek rá, hisz'csak az első világháború előtti időkben gyakorolták. A világháború évei megtörték a falvak hagyományos életét, s mint több más szokás és hiedelem, ez is kiveszett a népéletből. Baskón az egyik idős asszony így emlékszik vissza rá: „Húsvét első nap délután magyar ruhába vótunk felőtözve. Énekelve jártuk végig a falut. Abba örvendeztünk, hogy lányok, fiúk együtt játszottunk. Utána a térre gyűltünk össze, ott jót táncoltunk. Körjátékot is jártunk. Úgy mondtuk, jártuk a vendiuszt."

1 Adatközlőim szerint a vendiusz „azért vót, mert jött a jó idő. Örültünk, hogy mán tavasz van és ződ lesz minden."

2 Egy másik adatközlőm szavait idézem. „Húsvét első nap délután vecsernye előtt vót ez. A lányok körüljárták a falut, a kertek alatt meg az utcákat. A tavasz kezdetét énekelték. A főtérre mentek ... Itt körbeállva táncoltak a legényekkel, meg a körön belül is. Zene nem mindig vót, a lányok és a fiúk énekeltek. Ugy mintha stáció lett vóna ez a vendiuszjárás meg az éneklés is."

3