A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 21. (Miskolc, 1983)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Balázs Géza: Tiszadorogmai adatok a vessző feldolgozásához

2. kép. Csürkölés vesszővel Máig leggyakoribb vágóeszköz a görbekés, amelynek rengeteg válfaja ismeretes Dorogmán. Tiszadorogmán a Takács Lajos által tipologizált görbekések

12 közül 1981-ben és 1982-ben a következő típusokat találtam meg és fényképezhettem le: A) Kis méretű kések: 1. csapott végű, háromszög alakban összefutó hegyű; 2. egyenes pengéjű, ívelt hegyű; 3. keskenyedő pengéjű, ívelt kés. B) Nagyméretű kések: csapott végű kés (rajzmelléklet). A vastagabb vesszőt nagyobb késsel vágták. A görbekés részei: hegy, él, hajlás (öböl), tok, tő, szár, fok. A kisebb görbekést kizárólag vesszőszedésre használták, a nagyobbal lehetett még dudvát szedni, szőlőt metszeni, vagy csuházni is. A görbekést Dorogmán az 50-es években Boros József kovácsmester készítette. Újabban előfordul, hogy metszőollóval vagy konyhakéssel szedik a vesszőt. A „kelésekben" járván a vesszőszedő már a szedés előtt kiválogatja, hogy melyik vesszőfajtára van szüksége a fonáshoz. Ugyanis lehetőség szerint törekedni kell arra, hogy azonos típusú anyagból készüljön egy kosár. A vesszőt mélyen, a tövénél kell elvágni. A földön maradó rész legföljebb 5-6 cm. Ez azért is előnyös, mert a következő évben erről még fakadhat újabb vessző. A vesszőt leginkább hajnalban, reggel szedik; úgy mondják, a ,,hűvözsben". Állítólag a reggel szedett vesszőnek könnyebben jön le a haja. A vesszőkötözésnek két hagyományos, máig élő módja ismert: az egyszerűbb a vesszővel való kötözés, a csürkölés vagy csörkölés. A vesszőt két kézzel megtekerik, a végére hurkot kötnek, s ebbe szorítják bele a kévét. Csürköléssel szoktak még összekötni nádat, gallyat, szénát, lucernát, kukoricaszárat is. A vesszőkötözés másik hagyományos módja a gúzskötés. Ekkor két kalodafa közé szorítják a kévét és rudallókötéllel szorítják, „estrángolják". A gúzskötést csak nagyobb vesszőszedéskor alkalmazzák. Csürkölést egy-