A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 21. (Miskolc, 1983)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Farkas István: Adatok a szerencsi „állások" életéhez

Ma már alig van példa a cserekereskedelemre. Ennek oka a megváltozott gazdasági helyzet, hiszen pénzhez mindenki hozzájuthat munkája után, s a pénzért megvásárolhatja a számára szükséges árucikkeket. Nagy Géza JEGYZETEK 1. Paládi-Kovács Attila: Gömöri magyar vándorárusok az Alföldön. Ethnographia LXXVII., 1966. 295-296.:KósaLászló: Az Alföld és a hegyvidék gazdasági kapcsolatai. Ethnographia LXXVHI., 1967. 22-40.; Füvessy Anikó: A méhészettel kapcsolatos vándorkereskedelem Észak-Borsodban. Ethnographia LXXXII., 1971. 28-43.; Dobrossy István: Az aszalás mint konzerválási mód a Zempléni-hegység falvaiban. Ethnographia LXXX., 1969. 514-536.; Viga Gyula: A Bükk hegység szlovák meszeseinek kereskedő' útjai az Alföldre. Ethnographia XCL, 1980. 252 258. 2. Füvessy i. m. 28-43. 3. Füvessy i. m. 28-43. 4. Karcsa földrajzi nevei között szerepel a Belincs méhese nevű határrész. A magyarázat szerint egy Belincs nevű embernek volt itt méhese. 5. Balassa Iván: Karcsai mondák. Bp. 1963. 38., 208., 303. sz. 6. Kresz Mária: Fazekas, tálas, korsós. Ethnographia LXXI., 1960. 297-380. 7. Viga i. m. 252-258. 8. Dobrossy i. m. 517. 9. Dobrossy i. m. 529. 10. Zemplén megyei Levéltár (Sátoraljaújhely). 1859. 63. Adatok a szerencsi „állások" életéhez Szerencsen századunk elején, a Rákóczi út mentén, egymástól kb. 200 m távolságra, két nagy állás -épület emelkedett (1. kép). Szálláshelyek voltak ezek, ahol fuvarosok találtak éjjeli menedékhelyet maguk, lovaik és megterhelt szekereik számára. Azóta bebizonyosodott, ez a szállásrendszer bevált. Ma is a nemzetközi vándorútok mellett világszerte elterjedt MOTELekben ember, autó és málha e régi elv alapján éjszakázik. Az 1778-ban már működő Buda-Kassa postajárat útvonala Szerencsen vezetett át. Ami a postajáratnak a postaállomás, az volt a teherszállításnak az évtizedek alatt kifejlődött „állás"-rendszer. Bor, só, ipari termékek, mezőgazdasági termények utaztak a hegyek felé, a zempléni hegyekből pedig mészkő, mész, erdei termék stb. a síkság irányába. A furmányosok rendszerint saját lovaikat hajtották. Lőcsös jármüvük kis átalakítással boroshordókat szállíthatott. Naphosszat rossz utakon, döcögő szekéren rázódtak az utazók, partokkal és lejtőkkel küzdve. Estére ember, ló elfáradt. Az út folytatásához pihenésre, erőgyűjtésre volt szükségük, megszálltak az állásban. Sokszor itt éjszakáztak a vándorcirkuszok értékes lovai is. Itt pihentek a személyszállító fogatok és hajtók, míg az utasok vendégfogadóban éjszakáztak. Az I. sz. állás a Rákóczi út és Béke utca találkozásánál egy kis térségen épült. Szélessége 17, hossza 29 m volt. Kőből épült, 6 támpillérrel megtámasztva, náddal fedve (2. kép). Az állás tulajdonosa báró Harkányi János, egykori kereskedelemügyi miniszter, felsőházi tag, földbirtokos volt. Az épületet bérlet útján hasznosította. Jó üzletnek bizonyult.