A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 21. (Miskolc, 1983)
NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Nagy Géza: Adatok Karcsa cserekereskedelméhez
JEGYZETEK 1. A paraszti mészégetést a legteljesebben a Bükk hegység területéről írták le. Elsősorban: Bakó Ferenc: A magyar paraszti mészégetés kutatása. MTA II. osztály Közleményei I., 1951. 285-330. Lásd még a témához: Viga Gyula: A Bükk hegység szlovák meszeseinek kereskedő útjai az Alföldre. Ethnographia XCL, 1980. 252-258. 2. Fényes Elek: Magyarország geográphiaj szótára. Pest 1851. I. 14. 3. Hunfalvi János: Gömör és Kishont törvényesen egyesült vármegyék leírása. Pest 1867. 312. 4. Viszonyítási alapul: az 1920-as években egy jó minőségű ökör ára 100-110 pengő volt. 5. 3 sukk = kb. 1 méter; 8 sukk = 2,5 méter. (A hüvelykujjakkal szembe fordított két ököl hossza általában egy sukk.) 6. Nyíregyháza környékének szlovák eredetű lakossága. 7. Mezőgazdasági Statisztikai Adatgyűjtemény 1870-1970. Községsoros adatok III. Állatállomány 1-5. 8. Antal István Bertalan: Aggtelek nemesi családjai (kézirat) 9. Hunfalvi i. m. 299. 10. Magda Pál: Gömör és Kishont törvényesen egyesült vármegyék leírása. Pest 1819. 376. 11. Hunfalvi i. m. 299. 12. Vigai. m. 256. 13. Takács János (szül. Bükkszentkereszten - 1906) közlése. 14. A cikk terepmunkáit 1979-1981 között végeztem. Az itt közölt fejezet részét képezi a „Mészégetés és mészfuvarozás Aggteleken" című szakdolgozatnak, amely 1982-ben készült a debreceni KLTE néprajzi tanszékén. Adatok Karcsa cserekereskedelméhez Bár a hagyományos paraszti gazdálkodásban egy-egy közösség tagjai arra törekedtek, hogy amennyire csak lehetett önellátóak legyenek, s minden — életük viteléhez szükséges — anyagot, eszközt maguk állítsanak elő, azonban ez nem mindig sikerült. Egyrészt azért, mert esetleg a szükséges termeivénybői azon a vidéken nem termett, vagy az eszköz készítéséhez nem volt megfelelő anyag; másrészt a saját termeivénybői felhalmozódott bizonyos felesleg, melyet értékesíteni kellett. De előfordult olyan helyzet is, hogy a korábban megtermelhető, illetve elkészíthető anyagot vagy eszközt már csak külső helyről lehetett beszerezni. S meg kellett vásárolni, mert szükség volt rá. Ezt elsősorban a vándorkereskedőktől szerezte meg a falusi ember és kizárólag (főleg az első világháború előtti időkben) csere útján. Többen foglalkoztak eddig a különböző vidékekről kiinduló vándorkereskedők kereskedelmi útvonalaival és az általuk eladásra, illetve cserére felkínált árucikkekkel. 1 Munkámban arról szeretnék számot adni, hogy a vándorkereskedők közül kik voltak azok, akik áruikat Karcsára is elhozták, és hogyan alakult itt a cserekereskedelem. Honnan érkeztek a kereskedők, milyen árucikkeket cserélt velük a falu lakossága az 1880-as évek elejétől az 1940-es évek végéig. A vizsgált hetven évet két szakaszra kell elkülöníteni. Az első szakasz az 1880-as évek elejétől az első világháború kitöréséig tart, míg a második szakasz a két világháború közötti időszakot öleli fel, áthúzódva az 1940-es évek végéig. A további időpontokban már csak szórványos nyomai vannak a cserekereskedelemnek. Az első szakaszban sokkal bővebb a csereáruk köre, illetve sokkal több volt a csereként megszerzett áru, mint a másodikban. Az első világháború után megváltozott politikai viszonyok (pl. új ország-
