A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 21. (Miskolc, 1983)

FÖLDRAJZINÉV-GYŰJTÖK TANÁCSKOZÁSA - Kálmán Béla: A mai helynevek nyelvjárási és történeti tanulságai

A mai helynevek nyelvjárási és történeti tanulságai 1. Megyéink közül az egyik legkisebb és a névsorban utolsó Zala vármegye volt az első, amely összegyűjtette és kiadta helyneveit 1964-ben. Bár sajtóvisszhangjában talál­koztunk értetlen és rosszindulatú megjegyzésekkel is, általában kedvező volt a fo­gadtatása. Mintájára megyei kötetben jelent meg Somogy, Tolna és Vas, kiadásra kész Ba­ranya. Járásonként indult meg Szabolcs-Szatmár, Hajdú-Bihar és Heves megye jelenkori helynévanyagának kiadása. Szinte minden megyében folynak a gyűjtések több-kevesebb lendülettel. Remélhető, hogy az ezredfordulóig teljes lesz a sorozat Magyarország mai területére vonatkozólag. A négyévenként ismétlődő nemzetközi névtani kongresszusokon is elismeréssel veszik tudomásul ezen a téren elért eredményeinket. A laikusokban fölmerülhet annak a kérdése, vajon mi szükség van arra, hogy egy­egy országnak vagy nyelvterületnek a lehetőleg teljes helynévanyagát felgyújtsuk? A tulaj­donnevek csoportja egy-egy nyelv szókincsének szerves része. A kétnyelvű szótárak nem mindig veszik föl függelékbe a tulajdonneveket, de nem is közölhetik egy-egy nyelv teljes tulajdonnévtárát, legfeljebb a legfontosabbakat, a „köznyelvieket". A tulaj donnévanyag ugyanis szűkebb is, meg tágabb is, mint egy-egy nyelvterület. Szombathely, Debrecen, Miskolc vagy a Balaton, a Duna, a Tisza, a Bakony, a Mátra neve, a személynevek közül a legtöbb keresztnév és ilyen vezetéknevek, mint Kossuth, Petőfi, Széchenyi közismertek nemcsak a magyar nyelvterületen, hanem gyakran még azon túl is. Bag vagy Onga, az Ikva vagy a Hejő közül a miskolciak többségének otthonos tulajdonnevek az Onga és a Hejő, mivel a legtöbben már személyesen ismerik ezt a Miskolc környéki falut és folyóvizet. Még aki ritkán jár külföldön, az is ismer a határon túli magyar nyelvterületen ilyen helységneveket, mint Pozsony, Kassa, Ungvár, Kolozsvár, Újvidék, Kismarton vagy a Vág, Nyitra, Garam, Olt folyóneveket, de messze a nyelvhatáron túl Párizs, Bécs, Varsó, Prága, Hága, Róma, Moszkva városok vagy a Szajna, Rajna, Pó, Gangesz folyók vagy a Himalája hegység nevét is tudja. Egy-egy kisebb falu nevét azonban az illető falu lakóin kívül már csak a szomszédos községek lakossága ismeri és használja. Az a hegy vagy hegység, amely számos településről látható, az a víz, amely több falun keresztülfolyik, ezekben a falvakban ismerős és rend­szerint közös neve van. Egy-egy apró ér, egy kis halom, egy puszta vagy egy dülő nevét azonban rendszerint még az illető község lakói sem ismerik mindnyájan. Márpedig a legkisebb falu határában is van 60—80 dűlőnév, falurész-név, víznév, erdőnév. Egy-egy nagyobb határban meg több száz is akad. Az egyik legkisebb falu, amelyben jártam, a zempléni Kisbózsva volt alig száz lakossal. Márpedig a falu határának neveit még hagyo­mányos parasztgazdálkodás idején is csak a felnőtt férfilakosság ismerte, a kisebb határt teljesen, a nagyobb határból csak azokat a vidékeket, ahol a földjei voltak. Míg tehát a magyar nyelv alapszókincsét 15 millió ember ismeri, használja és hagyományozza a követ­kező nemzedékre, addig a kisbózsvai határ neveit mindössze 30-40 ember. Ha az egykori parcellákat összeszántják, akkor meg a fiatalabb nemzedék a nevek egy részét már nem is tanulja meg, és csak az idősebb, 70—80 éves férfiak tudják még. Ezért az utolsó pillanat­ban indult meg a gyűjtés, amíg a legtöbb községben lehetett találni olyan réteget, amely még ismerte a határ neveit. Ha csak százötven nevet számítunk községenként átlagban, akkor is legalább egy félmillió helynévre számíthatunk. Természetesen ezek egy része közös, hiszen Nyárfás, Öreghegy, Pásztorház, Páskom nemcsak egy községben van.

Next

/
Thumbnails
Contents