A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 21. (Miskolc, 1983)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Goda Gertrúd: A „Mi ketten" téma korai megjelenése egy Derkovits-szénrajzon

szetein bánt ilyen merészen a nagy formátumokkal.) Mindaz az ismérv jelen van e művön, ami az 1926- 27-es „Mi ketten" képeket ciklussá összekapcsolja: az elzárkózottság és az univerzumhoz való kötődni akarás. Érdemes összevetni, milyen elemeket alkalmaz a külvilág érzékeltetésére és egyben bensőséges zártságuk kifejezésére. Az „önarckép akttal" c. képen (2. kép) a figurák a fák között, a bokor előtt üldögélnek, s mégsincs olyan bensőséges kapcsolat a természettel, mint mikor a nem vegetatív jellegű sátor tölti be a környezet szerepét (1. kép). A figurák azáltal is az univerzum részévé válnak, hogy nincs részletesebben festve a portrészerú arckép, mint a messzi erdő. - E kis mű képi nagyszerűsége is ebben rejlik. Vázlatként használhatta fel az 1924-es „Sátor előtt I." (3. kép) című tusrajzhoz Derkovits e három évvel korábbra datálható munkáját. (S a művész özvegye, aki oly lelkiismeretesen kezelte a hagyatékot, maga is 1921-es keletkezésűként hitelesítette, s „Kettős arckép"-ként nevezte a szóban forgó képet.) Míg a figurák a „Kettős arckép"-en profilban ábrázolva, feszítetten töltik ki a mezőt, s művészeti párhuzamot nem említhetően bújtatja lábát Derkovits egy dombocska mögé, addig a „Sátor előtt I."-nél ez a merészség alábbhagyott, s a kompozíció hátrányára minden végtag pontosan megoldott. Az ölelés mozdulata e variációban a szép ismétlődő ritmusát elvesztette, s hiányzik az az ötletbeli frisseség e lavírozott tusrajzról, ami az első vázlatot jellemzi. Számára e kedves témát még sokszor megfogalmazta Derkovits, hol otthonuk interieurjébe („Önarckép, Én és a feleségem"), hol a mozgalmas nagyvárosi utcába kihelyezve („Mi ketten 1927."). Derkovits remekművei sorában e kicsi alkotás meghittségével hat. A társra találás feletti örömét teszi közzé nagy kompozíciós biztonsággal úgy, hogy egyben maradandó élményt nyújt a nézőnek. Goda Gertrúd