A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 20. (Miskolc, 1982)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Nagy József András: Anyaghasználat a Bükkalja építőgyakorlatában

kezetű fedélszékkel rendelkező házat Bakó Ferenc még látott, és fényképezett az ötvenes évek elején,

9 de azt is lebontották 1955-ben (Vádhegy u. 43.). Területünkön ismerték a mestergerendát alátámasztó faoszlopot is. Erre vonatkozó adatokat a Bükkalján három faluban gyűjtöttek. Noszvajon a Kossuth u. 26. számú ház kemencéjének ülőpadkájához közel boldoganya támasztotta alá a mestergerendát. A ház fedélszéke szelemenes volt, a szelement elöl a kőoromzat, hátul kőoszlop tartotta, ami a régi szerkezetek továbbélésére jó példa. A házat 1963-ban bontották le."

1 A mestergerendát alátámasztó oszlopot Cserépfalun is boldoganyának hívták.

11 Bükkzsércen a már említett Petőfi u. 99. szám alatt volt ilyen oszlop, amit ágasnak neveztek. Szomolyan sikerült a szarufás fedélszék egy kezdetleges formáját fellelni. A szarufa-pár egyik tagját ágasfának képezték ki, melybe a másik szarufa végét betámasztották. Az ágas végű szarufát átfúrták és a betámasztott szarufát faszeggel fogták oda. A kakasülőt faszeggel erősítették a szarufához. A Kossuth u. 53. számú ház fedélszékének pár szaruállása volt ilyen szerkezetű, a még használható szarufa-párokat nem cserélték ki az idők során. A fedélszéket tölgyfából készítették, amit valószínűleg a közeli erdőkben vágtak (ld. 3. kép). A szomolyai Kossuth u. 53. sz. födémszerkezete is említésre méltó. A gerendázat fenyőfából van és az egész gerendázat egy szálfából kijött. A mestergerendát a fa vastagabbik felének közepéből nyerték, a külső részek lefűrészelésével. így egy vaskos, négyszögletű gerendához és nyolc kisebb gerendához jutottak, melyek közül négy szegletes keresztmetszetű volt, és négynek a metszete a negyedkörhöz hasonlított. Az épület faanyagát a hagyomány szerint a Tisza mellett vették és ott is fűrészelték fel.

12 Egy későbbi típust képvisel a cserépváraljai Petőfi u. 7. számú ház fedélszéke. A szarufákat itt félgömbfák alkották, melyek felül faszeggel voltak összeerősítve. A kakasülő szintén faszeggel volt a szarufához erősítve. A következő fejlődési állomás a ma is általánosan megtalálható fedélszék. A szarufák és a kakasülő fűrészelt faanyagból készültek és egymáshoz csapolással, és faszeggel erősítették őket. A faanyag fogyásával az erdők tulajdonosai a fa felhasználását korlátozó intézkedéseket tettek. Ennek következtében a faépítkezés a XVIII. század végére lecsökkent, vagy teljesen abbamaradt az ország addigi faépítő házvidékein. Az 1772-es helytartótanácsi rendelet előírta, hogy az ország azon vidékein, ahol a házat fából építették, ezentúl a házak falát „szilárd anyagból, vagy ha nem, nyersanyagból" építsék.

13 Ez lehetett az az idő, amikor a régi, bevált fa helyett, valami más anyagot kellett találni a házak falának építéséhez. A környéken a föld és a kő egyaránt adott volt. Valószínű, hogy kezdetben mind a két anyagot használták, de a kő terjedt el, előnyösebb tulajdonságai miatt.

14 A területen még megtalálhatók a földépítkezés emlékei. Bükkzsércen még három döngölt falú épület áll. Mind a három ház kis kétsejtű épület. Eredeti formáját már csak a Petőfi u. 61. számú ház mutatja. Valaha hasonló lehetett a Hősök u. 17. és 19. számú ház is. A döngölt falra szarufás fedélszék került, melyre vegyes fedést raktak (1 réteg zsup és 1 réteg nád, kívülre). Az oromzatot vesszőfonással alakították ki. A szabadkéményt ugyancsak fonással alakították ki. Először a kéményt tartó négy fő rudat állították be, majd ezeknek