A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 20. (Miskolc, 1982)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Kőhegyi Mihály: Herman Ottó levele Bartsch Samuhoz

hamar Tübingába megy át. Különösen Hugo Mohi, a növénytan professzora és Franz Leydig, az állattané volt rá nagy hatással.

12 Figyelme egyre inkább a mikroszkopikus lények felé fordult. A kerekesférgekkel kezd foglalkozni. Az állatvilágnak ez a csoportja lett később doktori értekezésének tárgya is.

31 Tanulmányainak befejeztével hazatér és 1870-ben a nyíregyházi evangélikus gimnáziumban kezd tanítani. Első helyével nem volt megelégedve, s ezért örömmel fogadta Trefort Ágoston leiratát, mellyel a Bajai Tanítóképző Intézetbe nevezte ki. 1873-ban a Természettudományi Társulathoz fordul beadvánnyal, hogy egy, a kerekesférgekről szóló dolgozatra megbízást kapjon. A társulat a beterjesztést elfogadta, és megbízta a munka elkészítésével. Erről a mű megjelenésekor Szily Kálmán, a társulat első titkára így ír: .,1873. június havában Kir. m. természettudományi társulat Dr. Bartsch Sámuel urat előterjesztett programja alapján megbízta — az Al-Duna és a Tisza mentén előforduló sodróállatkák (Rotatoria) kutatásával és megvizsgálásával; oly kikötéssel, hogy munkálkodásának eredményét a tudomány mai színvonalának megfelelő, önálló monographiává fogja feldolgozni. — Bartsch úr 1875 végéig folytatta kutatásait. Időközben meggyőződött róla, hogy vizsgálódásait nem terjesztheti ki oly nagy területre, mint eredetileg tervezé, hacsak a reájok fordítandó időt még néhány esztendővel meg nem toldja. Művét tehát az addig elért eredményekre, s a szakba vágó irodalomra alapítva állította össze, s 1876 márciusában a társulathoz be is küldötte. A kutatások és a munka kiállításának költségei a társulat rendelkezésére álló országos segélyből fedeztettek. A kész dolgozatot — négy táblával felszerelve — ezennel átadjuk a nyilvánosságnak."

1,1 A dolgozat 1877 januárjában jelent meg elég szép terjedelemben, négy kőnyomatú táblával, melyen az ábrák (egy kivételével) Bartsch saját rajzai.

15 Rendkívül alapos elemzőmunka, mely korának legjobb, legkorszerűbb ismereteit dolgozta föl ebben a témakörben. Bartsch tudott Herman készülő könyvéről. Alighanem személyesen is ismerték egymást, mert a Természettudományi Társulatban, ahová mindketten eljártak és előadásokat tartottak, bőven volt alkalmuk a megismerkedésre. Bizonyosra vehetjük, hogy nem ez az első, és nem is az utolsó levélváltásuk. Ez már csak azért is bizonyos, mert Herman 1877-ben megalapította a Nemzeti Múzeum természetrajzi közlönyét, a Természettudományi Füzeteket, melyben Bartsch Samunak is jelent meg cikke. Csak sajnálhatjuk, hogy levelezésüknek további darabjai elpusztultak, vagy — szerencsésebb esetben — lappanganak.

111 Kőhegyi Mihály JEGYZETEK 1. Lambrecht Kálmán: Herman Ottó, az utolsó magyar polihisztor élete és kora. Bp., 1920.; Székely Sándor: Herman Ottó. Bp., 1955.; Prohászka János: Herman Ottó és a magyar nyelv. Magyar Nyelvőr 1956. 32—37. 2. Miután mindmáig nincs Herman Ottó-bibliográfiánk, minden egyes kutató újra és újra kénytelen áttekinteni a hatalmasra duzzadt irodalmat, A könnyebb tájékozódás céljából — a teljesség igénye nélkül — itt soroljuk fel a kezünkbe került tanulmányokat, cikkeket. — Ábrahám Ambrus: Herman Ottó a biológus. Aquila, 1968. 11—19.; Balogh István: Herman Ottó a Hortobágyon. Alföld, 1955. 69—72.; Bereczk Péter: Herman Ottó. Bp., 1954.; Balassa József: Herman Ottó emlékezete. Magyar Nyelvőr, 1935. 109.; Chernél István: Herman Ottó. Aquila 1914. 7—48.;