A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 20. (Miskolc, 1982)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Slovensky národopis, 1981 (Bődi Erzsébet)

saját anyagát és tudományos alapokon nyugvó gondolatát a Kárpátok és a Balkán-félsziget területén élő valamennyi nemzet és nemzetiség hozzáadja — ne szláv betyár-folklór vizsgálatot tervezzenek. Javasolja továbbá, hogy a téma sajátos vonásaként minden nemzet vizsgálja meg a betyárköltészetnek a partizánköltészetre gyakorolt hatását. A népzenekutatók figyelmét Elschek Oskárnak a gondosan kidolgozott tervezetére irányítjuk. A tervezet a már felgyújtott anyagra épül. Megvalósításához hatalmas mennyiségű forrásanyagot kell figyelembe venni: népdal, népzene interetnikus kapcsolatok, hangszerek és néptánc témakörök felölelik a térségben élő minden nép és népcsoport ének- és zenevilágát. A munkafeladatok kijelölése után konkrét adatokat feldolkozó tanulmányokat közölnek a néprajzi szakemberek. A bolgár építészetkutatást Georgieva Búgra foglalja össze. Vlahovíc Breda Belgrádban dolgozó kutató az Al-Duna mentén újonnan létrehozott települések építészetét mutatta be. Djapovíc Laska Belgrád külterületein vizsgálta a lakáskultúra alakulását. A pásztorkultúra témakörben bolgár, mold va. magyar és szlovák kutató kért szót. Beszámolóikban elsősorban a juhtartást érintették. MeTov Anton a rodopei, Podolák dán a szlovák juhászok mesterségét dolgozta fel. Földes László a magyar pásztorkultúrában a kárpáti kultúrelemekre hívta fel a figyelmet. Zelencuk Valentis S. adatokat közölt a moldavai juhtartásról : a tenyésztett fajtákról, pásztorolásról, a tejfeldolgozásról és a szokásokról. Sokolova Vera K., Srámková Marta, Sirovátak Oldfich és Küllős Imola a betyárokról szóló népi hagyományok, elsősorban balladák vizsgálatát vállalta. A felvetett kérdések, feladatok és a közölt tanulmányok alapján megállapíthatjuk, hogy a közeljövőben ez a nemzetközi együttműködés a továbbiakban is adatfeltáró munkát vár el a szervezet tagországaitól, s távlati célként tartja, tarthatja csak számon egy vagy több olyan rendszerező, feldolgozó munka megvalósítását, amely egészében fel tudja mérni a kárpáti és a balkáni műveltségi kapcsolatokat a kijelölt témakörökben. A szóban forgó kötetnek még két tanulmányára érdemes felfigyelnünk. A tanulmányok nem kapcsolódnak ugyan a konferencia tematikájához közvetlenül, de rendszerességükkel példát mutatnak a kitűzött feladatokhoz. Az egyik tanulmány a téli ünnepkört vizsgáló dolgozat. Szerzője Horváthová Emília. Konkrétan Hont megye falvainak hagyományát vizsgálja. Adatai könnyen párhuzamosíthatok a magyarországi adatokkal. A másik tanulmány ugyancsak erről a területről az aratás és a cséplés eszközeit vizsgálja a magyar és a szlovák falvakban. A Slovensky národopis 4. füzetében több tanulmány foglalkozik a proverbiumok kérdésével. Kosová Mária a szlovák közmondásgyűjtemény újabb kiadását veszi fontolóra. Lescák Milan a proverbiumokkal több szálon összefüggő találós kérdések kutatástörténetét vzisgálja. Mlacek Josef a parömiológia és a szállóige kapcsolatát mutatja ki. Kllmová Dagmar a közmondások hatását elemzi a különböző prózaműfajokban. Kopál dán a gyermekmondókák, kiszámolók változatait tipizálja és csoportosítja. Szemerkényi Ágnes és Voigt Vilmos a hatos szám előfordulását és jelentésbeli variálódását mutatják be a magyar közmondásgyűjtemények alapján. Musinka Mikulás ismerteti a KeletSzlovákiában élő ukránok szólás- és közmondásgyűjteményeit.