A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 20. (Miskolc, 1982)

MUZEOLÓGIAI KÖZLEMÉNYEK - Bartusné Hellebrandt Magdolna: Huszonöt év régészeti leletmentései Borsod-Abaúj-Zemplén megyében

láthatók. Kemenczei Tibor Szerencs-Taktaföldváron újkökori település egy részét tárta fel. Földbe mélyített házak maradványait és négy melléklet nélküli, vörös okkerrel színezett csontvázat talált. A leletek: festett díszítésű edénytöredékek, kőbalták, agancs és csonteszközök. Erről a lelőhelyről később B. Hellebrandt Magdolna is fontos leleteket gyűjtött, s a Herman Ottó Múzeum Évkönyvében olvashatunk róluk. Gelej-Kanális dűlőben több évi munkával 280 sír került felszínre. Ebből 150 középsőbronzkori zsugorított csontváz volt, 130 pedig későbronzkori úrnasír hamvakkal. Az urnákat általában peremmel lefelé fordított tál fedte. Prügy-Tökföldön a mezőgazdasági művelés pusztította az őskori telepet, de az ásatás során tűzhelyeket, gödörrendszereket, földbe mélyített házak nyomait hozták napfényre. Az állatcsontok az egykor itt élt népesség vadászó, álattenyésztő életmódjára utalnak. A múzeum földvárkutatási programja keretében ásattak 1970-ben a kisgyőri Leányvárban. Megállapították a kutatók, hogy a sánc földből készült. A terület már az újkőkorban, majd a későbronzkorban lakott volt. A földvár mellett sírhalmok találhatók. Az egyik csoport nyolc halomból áll, ez lehet egyidős a földvárral, annak nyugati oldalánál helyezkedik el. Kettőt feltártak, de ezek kirabolt hamvasztásos sírok voltak. K. Végh Katalin Boldogkő várát tárta fel 19Ö3—64-ben. A vár É—D-i irányban hosszan elnyújtott, belső tornyos, szabálytalan alaprajzú. Építéstörténetének tisztázásához régészeti feltárás volt szükséges. Az első évben az alsó vár, azaz a kaputorony, az udvar vagy falszoros, a csonkabástya és a D-i torony,második évben az öregtorony, a palota, a háromszögű torony feltárása /történt. A köves feltöltődésből kevés árpádkori és néhány vastag, fehér, bordázott, a XIV. század első felére tehető edénytöredék került ki. Ez a palota építésének kora. Sziklába faragott kohót is feltártak, s a palotában salakmosó medencét. A rézérc kohósításának ilyen módja megfelel a XV. századi eljárásoknak. Célját a kutató régész a pénzhamisításhoz szükséges anyag előállításában látta. Ma a vár az Idegenforgalmi Hivatal kezelésében van és látogatható. Ásatás tisztázta a Tiszakeszi-Tiszaparton épült százdi apátság helyét is. Az 1067-i alapító oklevél ugyanis csak 1267-ből származó másolatban maradt fenn, s ezt többféleképpen értelmezhető helyen állapították meg. Megtalálták a középkori templom maradványait, s ez rögzíti az elpusztult apátság helyét. 1970-ben Kistokaj község és a vasútállomás közötti homokbányában talajgyaiulással főbb X. századi sírt pusztítottak el. A leletmentő ásatás során 44 sír került elő, 17 bolygatott. A sírok Ny—K-i tájolásúak. Fülbevalók, gyöngyök, ezüst préselt korongok, gombok, karperecek, gyűrűk, orsógombok voltak a női sírok mellékletei, a férfi sírokban kés, nyílcsúcs, gyűrű, fülkarika volt. Ennek a temetőnek a feltárását később Gádor Judit folytatta, amikor egy újabb terület legyaluiásakor szintén több honfoglaláskori sír került elő. Ugyancsak ő végzett ásatást 1974-től Abaújvár-Vár területén. A vár sáncát kutatta Nováki Gyulával. A vár belsejében a miskolci Nehézipari Egyetem Geofizikai Tanszéke kísérleti céllal geoelektromos és mágneses méréseket végzett. Az 1976-os feltárás ezeknek a mérési eredményeknek a figyelembevételével történt. Fetlárták a templomot és a körülötte levő temető nagy részét. A sírleletek közül említésre méltók a pénzek, haj karikák, fülbevalók, övcsatok. A hulladékgödrökben égett gabonamagvak, mezőgazdasági vaseszközök voltak.