A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 20. (Miskolc, 1982)

RÉGÉSZETI ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Gábori Miklós: A Bükk hegység paleolitikumának mai problémái

teljesen más népesség ez —, Bodrogkeresztúr, 28 700 éves. Ezek szerint a fejlett szeletien a gravetti kultúránál is fiatalabb lenne??! Áttérve a Bükk nyugati oldalára, ott az aurignacien kultúra népe élt. Erre a civilizációra elsősorban a csonteszközök, csont dárdahegyek különféle változatai jellemzőek. A kultúra meghatározása, két szakaszra osztása problémamentes. Pár éve nyugati kutatók kétségbe vonták, hogy ez aurignacien, minthogy ezek a csont dárdahegyek más civilizációban is bőven ismertek. A legjobb szakemberek szermt mégis az, csupán az feltűnő, hogy ezt a kultúrát mindössze két, egymáshoz közel eső barlangból ismerjük. Egy önálló kis népesség, amelynek származására nézve legfeljebb bizonytalan feltevések lehetnek. Az, hogy ez az aurignacien a Szeleta-kultúrával kezdettől a végéig pontosan párhuzamosan élt — mint ahogy munkáinkban még ez áll —, szerintem kérdéses. Ezután a Bükk barlangjaiban szórványos felső-késői paleolitikum következik, melyet nehéz meghatározott kultúrához kötni; a mezolitikum helyzetét pedig már említettem. Mégis kénytelen vagyok a paleolitikum—mezolitikum— neolitikum kontinuitás kérdésére kitérni, minthogy ez a téma régészeink közt elég élénk, bár többségük számára már nem is kérdés. A tétel, a fejlődési kapcsolat, a sorrend a következő volt: A paleolitikum végén Északkelet-Magyarországon a gravetti kultúra egyik erős, jól körülhatárolható csoportja élt. Erre a csoDortra a különféle típusú, túlnyomó többségében nagyméretű kőeszközök jellemzőek. Ebből alakult volna ki a Bükk környéki nagyeszközös mezolitikum, mely bizonyos szerszámfajtákat is átvett. Ugyanakkor az ország többi részén, szétszórt kis pontonként, egy egészen apróeszközös mezolitikumot ismerünk. A korai neolitikum népességének, a Körös-kultúrának, és az észak-alföldi vonaldíszes kerámia kultúrájának ez az autochton mezolitikus népesség egy ideig ellenállt, majd beolvadt a földművelőkbe, a ..neolitikus forradalomba", mely az előbbi eszköztípusait is átvette. Sokáig ez volt egyes kutatók elképzelése. A kontinuitás buktatói a következők: 1. Az északkelet-magyarországi gravettien nem fejlődött át az itteni ..makrolitikus mezolitikumba", mert abban gravetti szerszámtípusok gyakorlatilag nincsenek. 2. A ..makrolitikus mezolitikum" az új kutatások eredménye szerint sokkal régibb, Würm jégkor előtti/alatti középső paleolitikum. A nagyeszközös mezolitikum tehát megszűnt — előre várható volt —, és ezzel pár ezer évnyi összeköttetés kiesik. 3. A korai neolitikumban nem találjuk az északkeleti ü'ravetti népesség nagyméretű szerszámait. Ezzel szemben a pattintott kőeszközök technikájában, típusaiban olyan mértékű visszaesés következett be a gravetti kultúráéhoz képest, mintha mindenki elfelejtett volna mindent a nagy neolitizálódás sürgésében — ami más forradalmi helyzetek után is előfordulhat esetenként. 4. Ügy látjuk, hogy a gravetti népesség a jégkorszak végén, után egyszerűen kiszívódott a Kárpát-medencéből, épp úgy. mint Alsó-Ausztriából, Wachauból, a morva területről, észak—északnyugat felé. Az ökológiai okai kézenfekvők. A jégkor vé^e felé a sztyeppéi nagy növényevők nagy része kipusztult, a rénszarvascsordák pedig, amelyekhez a gravetti népesség élete annyira hozzákötődött, lassacskán felvándoroltak azokra az északi területekre, amelyek az állandó jégtakarótól most szabadultak fel.