A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 20. (Miskolc, 1982)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Erdei Sándor: Adatok Zemplén népéletéhez

A DICSKA (VADKÖRTE) HASZNOSÍTÁSA A ZEMPLÉNI-HEGYSÉGBEN A Zempléni-hegységben, Basken figyeltem meg, hogy ma is gyakran előfordul a dicska (vadkörte, Pirus piraster) őszi leszüretelése és otthoni hasznosítása. Ez természetesen nemcsak itt, hanem más, közeli falvakban is ismeretes (Mogyoróska, Regéc, Fony, Sima, Erdőhorváti), ahol dicska terem a falvak határában. A vadkörte hasznosításával 1957-ben Ujváry Zoltán dolgozata is foglalkozott. (A vadon termő növények szerepe a táplálkozásban az abaúj-zempléni hegyvidéken, Néprajzi Értesítő XXXIX. 231—244.) Ö azonban csak nagyvonalakban érinti a dicskaié (dicskabor) erjesztését. Ez a közlés részletesebb leírásra vállalkozik. Baskón a Bik, Mocsárka, Dobrova, Topornyik, Reménypatak, Körösoldal nevű határrészeken sok dicskaja nő. Ezek erdei irtásokon megmaradt hagyásfák. A fák alatt legelő van, s az állatok trágyája jó táptalajt jelent a gyümölcsfáknak. A dicskafa tavasszal, kevéssel az oltott gyümölcsfák előtt virágzik. A nép különbséget lát egyik és másik fafajta termése között. Beszél apró és nagyszemű dicskáről, ízükről ítélve pedig fanyar, ehetetlen és édes dicskát ismer. Vannak nyárra és őszre beérő fajták, de ez a hasznosítás módjában nem játszik szerepet. Mindenesetre meg kell várni, míg megívódik (megpuhul) a gyümölcs. Ha megérik, a fa alá terítik az ajdát vagy a ponyust (más néven tracskás ponyvát) és megrázzák a fát. Utána egyszerűen összefogják az ajda csücskeit vagy a ponyus tracskáit és háton viszik haza a terhet. Aki többet gyűjt, az előbb kosárba vagy vödörbe kapkodja, majd zsákba önti a termést. A lerázott, szétgurult dicskát néha előbb vasgereblyével öszszehúzzák. Adatközlőim közül többen szekérszámra szüretelték egykor a dicskát. A hazaszállított gyümölcsöt többféle módon hasznosítják. Legritkább eset az, hogy nyersen megeszik. Inkább megaszalják vagy bort erjesztenek belőle, de régen eladni is vitték. A Hernád-vidékére hordták, ahol a dicskának vacurka volt a neve. Pénzért nemigen árusították, más terményt kaptak érte cserébe. Egy mérő dicskáért egy mérő csöves kukoricát adtak. Burgonyából ugyanennyit. Adatközlőim emlékezete szerint a vadalma többet ért a dicskánál. Talán azért is hagyták otthon szívesen, ahol bort erjesztettek, s ma is erjesztenek belőle. Kádiskába (kis fakádba) vagy tonnába (egyik végén fedetlen hordóba) öntötték az érett dicskát, s összezúzták. Ha a gyümölcs magja fekete, a gazda tudja, hogy jó bor lesz a levéből. Ujabban, ha éretlen a dicska, megfelelő mennyiségű cukrot adagolnak hozzá. A dzsamálást (zúzást, öszszetörést) fabunkóval vagy más alkalmas eszközzel végzik. Kevés vizet öntenek rá. Régen többnyire a csűrben erjesztették, ma a kamrában. Két hét alatt kiforr. Csak ritkán szűrik le a csutkáról, elfogy onnan is. Kevés szesztartalma van. A baskóiak úgy vélik, íze a márkaszőlőéhez hasonlít leginkább. Nemcsak a dicskából, hanem a szederből és a vadalmából is készítenek ily módon bort. A vadgyümölcsből erjesztett bor a szőlőbort helyettesítette, hisz