A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 20. (Miskolc, 1982)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Viga Gyula: Település-néprajzi adatok Bükkszentlászlóról

portán volt csak kapu. Az aprójószág általában szabadon kószált az utcán. A széna- és szalmakazlak és a trágyadombok szabadon álltak az utcán, mert az udvarok szűkek voltak. Néhány helyen ma is az utcán található szénakazal és trágyadomb. A feltöltés, ill. a mederrendezés előtt a patak az út magasságában folyt, a szekerekkel a patak medrén áthajtva jutattak az udvarokba és kertekbe. A szűk belsőségnek megfelelően sajátos udvarformák alakultak ki. A telkek gyakran nem mélységükben tagozódnak, hanem a patak, ill. az út mentén egymás melié kerül az udvar, gazdasági udvar és a kert (3. kép). A területi tagoltság több helyen funkcionális tagolódással társul, sajátos kettős udvarokat hozva létre (4—5. kép). A falu határa mezőgazdasági művelésre szinte teljesen alkalmatlan. A földterület megoszlása művelési áganként a következők szerint alakult:

5 év össz. terület szántó rét legelő erdő 1895 16 7 — — — 1913 272 35 38 4 158 1935 2244 35 41 6 2127 1966 2284 23 27 99 1923 A lakosság saját élelmét soha nem tudta megtermelni, részben az erdészetnél, részben a miskolc-diósgyőri ipari üzemekben vállalt bérmunkából élt. Kisebb rész fuvarosként kereste meg a kenyerét, mésszel kereskedve szerezte meg a család számára a szükséges gabonamennyiséget, valamint az állatok számára a szemes takarmányt. Helyben azonban nem égettek meszet, hanem a bükkszentkereszti mészégetőktől szerezték azt be, s úgy vitték el, elsősorban tiszántúli, főleg Szabolcs megyei falvakba. Húsvét előtt és szeptemberben, összesen 4—7 fuvart csináltak, ez elegendő volt a gabonaszükséglet megszerzésére. (A meszet és a gabonát 1:1 cserélték, egy fogattal 10—14 mázsa meszet vittek.) A fuvarosok voltak a faluban a legtehetősebbek. Az állatállomány összetétele jelzi az igás állatok jelentőségét:

0 év szarvasmarha ebből igás ökör ló 1985 256 93 36 1911 213 42 20 1935 137 19 66 1942 245 25 38 1966 145 — 14 Az állatállomány számára nem termett elegendő takarmány, szénát Miskolcon, Harsányban, Kisgyőrben és Varbón vásároltak. Ezen kívül télre az igás ökröket Harsány, Bükkaranyos és Kisgyőr parasztgazdáihoz adták teleltetni a II. világháború végéig.

7 Az udvarformák, gazdasági épületek jól tükrözik a falu sajátos életmódját. Szembetűnő a gazdasági épületek kis száma, a meglevők formai szegénysége, anyagukat és méreteiket tekintve egyaránt. Istálló minden portán áll, de ezen kívül nincs általánosan jellemző gazdasági épület. A szénát általában az istálló padlásán tartották, ezenkívül szabadban boglyákban, s csupán 3—4, csűrnek nevezett szénatároló építmény van a faluban (6. kép). Szűkek az udvarok is, a lábas jószágot soha nem tartották az udvaron szabadon: az igás állatokat tavasztól őszig legeltették éjszakánként, az esténként hazajáró fejős jószágot éjjel mindig az istállóba zárták.