A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 19. (Miskolc, 1981)
TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Lovász Emese: A diósgyőri pálos kolostor 1973. évi feltárása
3. kép. Kettős padkával ellátott, sediliás ülőfülke A feltárás területe a Hegyalja, Árpád, Bánfolyás és Erdész utca által közrezárt négyszög volt, a kolostor (néhol még álló) kőfalakkal határolt belterülete. A továbbiakban, a cikk eredeti célkitűzésének megfelelően, előzetes közlésként ismertetem, hol, milyen eredményt hozott a feltárás, valamint bemutatok néhányat a jelentősebb, korhatározó leletekből. Mind a feltárt épületmaradványok értelmezése, mind a régészeti leletanyag teljes feldolgozása még hosszú kutatómunkát igényel. Az ásatás teljes mértékben igazolta a két XVIII. századi rajzról ismert újkori rendház alaprajzát, részben pedig a középkori rendházét is. Feltártuk a hiányzó Ny-i szárnyat, a jelenlegi iker-lakóházat összekötő részt. Itt is, és az ásatás többi részén is nagyban akadályozta a munkát az, hogy a házban lakók ki- és bejárását biztosítanunk kellett. Az alaprajzokon is hiányzó ÉK-i szárny helyén is csak az ún. ülőfülkés fal tövében húzhattunk mindkét oldalon egy-egy kis árkot. Az itt előkerült, mélyről induló és rendkívül vastag falak maradványok értelmezése, mind a régészeti leletanyag teljes feldolgozása még keztek még hasonló jellegű falak, egymástól nagy távolságra (kb. 70 m) mégis úgy tűnik, hogy egy összefüggő rendözer részei, egy korábbi, nagyon vastag falú, erődített építmény maradványai (1—2. kép).
