A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 19. (Miskolc, 1981)

NÉPI MŰEMLÉKEK - Mezősi József: Tüzelőberendezések Közép- és Kelet-Szlovákiában

12. kép. Padlástérben épült, kürtőhöz csatlakozó füstterelő a füstölő szerepét is betölti. A beépített tűzhelyek füstjét kizárólag zárt rendszerben ferde, (általában Kelet-Szlovákia) vagy függőleges csövön (Közép-Szlovákia vezették a pitvarba vagy padlástérbe. A füstcsövet agyagból készítették szabadkézzel és kezdetben száradás után égetés nélkül karmantyús csatlakozással építették be. A ferdén beépített csövet gerendára, vagy farudakra fektették fel. Ma igen gyakran a rekonstruált tüzelőberendezésekhez megfelelő méretű eternit csövet használnak. A szobák így már teljesen füstmentessé váltak. A világítást ez időben a szabadtűz fénye és a farudacskák helyett, olajmécsessel és petróleumlámpával oldották meg. A padlástérbe vezetett füst akár kürtőn, kéményen, vagy füstcsövön távozott, a tűzveszély csökkentése végett füstterelőt építettek. A füstterelő készülhetett kőből vagy vesszőből, a kürtőhöz hasonlóan sártapasztással (12. kép). Ez a kis építmény szinte kivétel nélkül a füstölő szerepét is betöltötte. A család szükségletét képező húsféleségeket itt füstölték, konzerválták. Amint látjuk, ebben a fejlődési szakaszban bizonyos értelemben megváltozott a kemence belső, lakásbeli funkciója is. Míg az előzőekben a kemence tetejét általában alvásra használták, ekkor már csak tüzelőt, gyújtóst szárítanak, tárolnak rajta. Összefoglalva általában elmondhatjuk, hogy a kemence — kezdetben nyílt tűzhellyel, majd zárt formában — elmaradhatatlan tartozéka volt a Kárpátokvidékén, Kelet- és Közép-Szlovákia területén épült lakóházaknak. Az épületek kéménynélküliek voltak, a még meglevő hagyományos falusi épületállomány ma is ilyen. A padlástérbe vezetett füst tartósította a falusi családok hús, szalonna szükségletét, másrészt konzerválta az épület tetőszerkezeti, és héjazati 11. kép. Tüzelőberendezés-együttes, henger alakú kemencével.