A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 19. (Miskolc, 1981)

NÉPI MŰEMLÉKEK - Farbaky Péter: Településszerkezeti vizsgálatok a Mezőségben (Ároktő és Mezőcsát)

katolikus templom romokban áll, viszont a reformátusoknak fa templomuk van

22

. 1715-től kezdve újra vásárokkal rendelkező mezőváros. Egy 1770-es irat szerint három részre oszlik: „Serház Oldalra, Közép Járásra és Bükki Oldalra". Az I. katonai felmérés térképén jól felismerhető a két, egymásra merőleges főút, az észak—déli tengelyen kialakult orsószerű teresedéssel, benne az 1745-ben elkészült új, ma is álló református templommal. Mezőcsát az ún. rostos halmaz-település kategóriába tartozik, ahol a mellékutcák nem sugarasan, egy pontba futnak össze, hanem egymással általában párhuzamosak. (Ezt a fogalmat Prinz Gyula használja először

23

.) A belső terület még nem nagyon jellegzetes halmaz-jellegű, de már megvan a külső ólas-kertes rész, ami a kertes települések jellegzetessége

2

'

1

. Mezőcsát 1782—85-ös térképén világosan kivehető a belterületet körülvevő ólaskert-rendszer, melynél a telkek jóval nagyobbak, mint a belső telkek, és a házak és külső kertek számarányából látszik, hogy nem mindenkinek lehetett kertje. Győrffy István az Alföld településeivel foglalkozva térképet készített Borsod megye településeiről az I. katonai felmérésről leolvasható település-típusok szerint. Borsod megye érdekes terület, mert a hegyvidéki szalagtelkes forma éppúgy megtalálható benne, mint a halmaz-falu, illetve az átmeneti típusok. Györffy Mezőcsátot a zsúfolt lakóházsoros belsőség, rendetlen szérűs-kertség csoportjába. Ároktőt a zsúfolt, rendetlen lakótelkes-belsőség, rendetlen szérűs-kertség kategóriájába sorolja. Az I. katonai felmérés térképén Ároktőn az ólaskertek övezete korántsem válik el úgy, mint Mezőcsát esetében, de a szürkébb — kertet jelentő foltok itt is itt-ott megjelennek a település délnyugati részén. A két település tehát eredetileg úti faluból alakul át halmaztelepüléssé. A másodlagos halmazforma létrejötte ebben az időben általános jelenség volt

25

. A II. katonai felmérés (1856—60) térképén Ároktő a településtől délnyugati irányban továbbterjedt, és látszik a két, azóta felépült templom jele is. Ároktőnél is, de főleg Mezőcsátnál látható a kertes települések fejlődésének második — elhaló fázisa: a nyomásrendszer megszűnésével, a mindkét településen 1858-ban befejeződő tagosítással, és a lakosszám növekedésével az ólaskertek az immár egy darabban levő szántóföldekre kerülnek tanyaként, a kertekbe új lakóházak épülnek, így a belterület beépítési módja egységessé válik a XIX. század végére. Megmarad azonban a belső települési mag zsúfoltsága és a külső részek nagyobb teleknagysága és lazább beépítettsége közti különbség. Ároktőn a XX. század elején is megvolt a határvonal, mely a XVIII. századi betelepülés óta áll fenn: a nyugati rész a Felvég egyházi (káptalani) birtok volt, s katolikusok lakták, ez volt a szegényebb falurész, az uradalmi cselédeké — a később betelepülteké. A mai áfész-bolttól keletre feküdt az Alvég, amelyet a református, módosabb birtokos gazdák laktak. Az 1850-es években vágják át a Tisza kanyarját. A XX. században a település továbbra is nyugat felé terjeszkedett, új beépítés a település nyugati részén, hosszú, keskeny szalagtelkekkel alakult ki. Mezőcsát esetében is megmaradt a még középkorban kialakult kettősség: a település északi részén: a Felvégen a módosabb gazdák, birtokosok laktak, a délre eső Alvégen a nincstelen zsellérek, a szegényebbek laktak. A régi orsós térforma helyén ma már kisebb tér áll, a régi, egymásra merőleges 4c!