A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 19. (Miskolc, 1981)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Viera Gasparíková: Povesti o zbojníkoch zo slovenskych a polskych Tatier (Ujváry Zoltán)

harcoló szlovák hőst. A nép számára sohasem az volt a fontos, hogy ki milyen nemzetiségű, hanem az, hogy ki harcol a nép jogaiért, a szegények felemelkedéséért. A Jánosíkra vonatkozó adatok a szlovák, a lengyel és a kapcsolódó magyar nép hagyományában igen szépen mutatják azokat a közös elemeket, amelyek e népek közös történelmi múltjára is fényt vetnek. A betyármondák elemzése során természetszerűleg vetődnek fel az interetnikus kapcsolatoknak a kérdései. Viera Gasparíková a szlovák és a lengyel Tátra népének betyárhagyományát vizsgálva rámutat arra, hogy a mondák, történetek egyes részletei, motívumai mindkét nép folklórjában azonosak. Vannak azonban olyan fordulatok, amelyek eltérnek, de amelyeket különkülön egy-egy közösség hagyományára vonatkozóan jellemzőnek lehet tekinteni. A betyárhagyomány egészét tekintve pedig az állatpítható meg, hogy a betyármondai motívumok a kevésbé ismert betyárokról szóló történetekben is szerepelnek. A prózai szájhagyományban a motívumok vándorolnak és a többnyire laza szálú történetekben a legkülönbözőbb módon fonódnak össze. Ezért a szerző különös figyelmet fordít az elbeszélő személyekre, a mondákat, történeteket elmondó individuumokra. A betyárhagyomány jellege nagymértékben függ a hagyományhordozók karakterétől, történeti tudásától, elbeszélő, mesélő képességétől, s variációs készségétől stb. Figyelemre méltó, hogy a betyártörténetek, a történeti vonatkozású mondák legfontosabb előadói a férfiak. Ez nyilvánvalóan összefügg a betyárok tevékenységének kemény, gyakran kegyetlen jellegével. A betyármondákat elemző fejezetek rendkívül gazdag anyagon alapulnak. A kötet több mint másfélszáz mondát mutat be; nagyobb részben szlovák (132), kisebb részben lengyel (37) példákat. Ez az arány összefügg a betyármondák szlovák területen való széles körű elterjedésével. Az arány ebben a tekintetben hasonló a betyáralakokkal kapcsolatban is. Jánosíkról olvashatjuk a leggazdagabb, a legváltozatosabb anyagot (a bemutatott példák egyharmada Jánosíkról szól). A szerző a mondákat a betyárok szerint csoportosítva közli: Jánosíkról, Vdovcikról, Karolicekről, valamint más betyárokról, és külön fejezetben a betyárok kincséről szóló mondákat. A kötet képanyaga gazdagon illusztrálja a népművészet betyár tematikájú alkotásait. Viera Gasparíková könyve az első olyan folklorisztikai munka, amely a betyármondákat két nép hagyományában az interetnikus összefüggések és a történeti kapcsolatok figyelembevételével vizsgálja. A betyárvilág mély nyomokat hagyott a Kárpátok területe, a Kárpát-medence népeinek kultúrájában. Feltétlenül fontos a szerző által kijelölt úton a többi nép vonatkozó hagyományának a feltárása, a mondai motívumkapcsolatokat kialakító törvényszerűségeknek, s azoknak a tényezőknek a megállapítása, amelyek a Kárpátoktól a Balkánig hatottak a betyárokról, hajdúkról, szegénylegényekről és más törvényenkívüli alakokról szóló mondakörre. Ujváry Zoltán