A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 19. (Miskolc, 1981)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Viera Gasparíková—Milan Lescák (red.): Interetnické vzlahy vo folklóre karpatskej oblasti (Bartha Elek)

A Mária-ábrázolásokon a fej ovális, haj nélküli, az arckifejezés naiv. A ruha téglavörös, a köpeny kék színű, s a további kellékek sárgás-barnás árnyalatúak. A másik típus jellegzetes jegyei a megnyújtott arc, a finom, vékony, fekete körvonalak, a hosszú, de törékeny orr és pici száj. A közép-szlovákiai üvegfestmények legtöbbször Pietát vagy Fájdalmas Szűz Máriát ábrázolnak. Az üvegfestmények nyugat-szlovákiai csoportjával az első kötet részletesen foglalkozott, ezért a másodikban a szerző csak a fő jellegzetességek ismertetésére szorítkozik. A típus jellemzője a gazdag ornamentika; a virágdekoráció fontossága a klasszikus üvegképekhez viszonyítva jelentősen megnövekedett. A szerző könyvének a jelenkori üvegfestészetről szóló részében néhány jelentősebb ma is élő művész életútját és alkotásait elemzi. Műveikben a falusi élet ihlette tematika a műfaj legjobb hagyományaival ötvöződik. A kötetet 51 színes és 154 fekete-fehér reprodukció illusztrálja, végül egy rövid német nyelvű összefoglaló egészíti ki. Bodnár Mónika Interetnické vzt'ahy vo folklóré karpatskej oblasti (Interetnikus kapcsolatok a Kárpátok folklórjában). Szerk.: Viera Gasparíková — Milan Lescák. Bratislava, 1980. 352. 1. Vydavatel'stvo Slovenskej akademie vied. A Szlovák Tudományos Akadémia a kárpát-balkáni kutatások legújabb eredményeként jelentette meg ezt a tanulmánykötetet, amely egyúttal a Kárpátok néprajzi feltárásának nemzetköziségét is hivatott képviselni. A szlovák szakembereken kívül magyar, lengyel, német és szovjet folkloristák is szerepelnek a szerzők között. A kutatások homlokterében, amint ez a tanulmányokban egyértelműen tükröződik, a Kárpátok és közvetlen földrajzi környezete, valamint az itt élő népek interetnikus kapcsolatai állnak, a megközelítés módja azonban igen sokrétű. A kötet 20 tanulmánya a folklór több területén veszi vizsgálat alá a népek közötti kapcsolatokat. Az elméleti tanulmányokon kívül több munka foglalkozik a prózafolklór műfajainak kérdéseivel, a népballadával, népzenével, népszokásokkal. A kiadvány elméleti alapvetésének tekinthető Kirill V. Csisztov munkája, amelynek problémái újra meg újra felbukkannak a további tanulmányokban. Vizsgálatának középpontjába a variabilitást, a variánsok elméleti kérdéseit állítja. A folklór kommunikációs rendszerének alapvető meghatározottságát szerinte az állandóság és változékonyság, stabilitás és variabilitás egyensúlya biztosítja. A variáns fogalmát a folklórtól elvonatkoztatva a biológiai és szociális lét minden egyedi jelenségére általánosítja, amelynek eredményeként szemléletében a variáns megszűnik egyedül a folklór sajátossága lenni a hivatásos kultúrával szemben. A továbbiakban Csisztov a fő figyelmet a variálás mechanizmusának szenteli.