A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 19. (Miskolc, 1981)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Jaroslav Stika: Lidová strava na Valassku (Bődi Erzsébet)

A gondos terepmunka eredményei teszik csak lehetővé a táplálkozás két nagy témakörének, az ételkészítés és a jelesnapi ételek, fogyasztási szokások teljes bemutatását. A szerző nem tér ki külön a tejfeldolgozás és a gyümölcs szerepére a lakosság élelmezésében, mert mint megjegyzi, ezeket a kérdéseket önálló munkákban dolgozza fel. Az ételkészítés, főzés és sütés, fogyasztás című fejezet elég széles tematikát foglal magába: a kemence és a nyílt tűzhely, a konyhai edények és eszközök, a kenyér, kenyérpótlók, pogácsák és egyszerű sült tésztafélék — a zöld levélen sütött podlesníky, a bélesek, a segítő munkáért járó baba —, a lepényfélék, a lisztes ételek, kásák, levesek, szószok, káposzta és karórépa (kvaky) (Brassica napus var, rapifera napobrassica), burgonyaételek és a húsfogyasztás. Külön alfejezetben találjuk meg az étkezési szokások leírását: az asztal melletti étkezést, a szegényember ebédjét, a közös tálból való evést, a fakanalak használatát, a tányérok és az evőeszközök elterjedését és végül az edények tisztántartását. A mindennapi és az ünnepi táplálkozás anyagának vizsgálata során Jaroslav Stika fontos megállapításokat tesz. Itt mutat rá az új jelenségek befogadására, pl. hogyan vált általánossá a tejeskávé reggelire. Ugyanakkor egyes esetekben az étkezéshez fűződő mágikus gyakorlatok, hiedelmek régtől fogva a kulturális örökség állandó elemévé rögzítettek egy-egy ételt. Terjedelmi korlátok miatt csak felsorolni tudjuk az itt tárgyalt részproblémákat: a reggeli, az ebéd, a vacsora, nehéz gazdasági munkák — szántás, szénagyűjtés, aratás (dozínky aratóünnep), kapásnövények betakarítása, cséplés, lennyűvés és kendertörés — alatti táplálkozás, a pásztor és a lakóhelytől távol tartózkodók — vyzinkáfiak, képesek, a szőlőmunkások, a fuvarosok, az állatgyógyítók, az erdei munkások és a gyógynövényekkel kereskedő slafláfi — táplálékait. A szerző külön is szól a vasárnapi ételkészítésről. Ezt követően sorra veszi az ünnepnapok sokszínű, néhol nagyon is terjedelmes étkezési szokásait. A hagyományos falusi élet értékvilágában elsőrendű jelentősége a táplálkozásnak volt. Fő szerepet parancsolt magának a mindennapi megélhetésért folyó harcban éppúgy, mint a tekintélyt nyújtó gazdag lakodalmak pazarló lakomáin. A nehézségek leküzdése, a szükségletek kielégítésének súlyos terhe mindig az asszonyok vállát nyomta. Jaroslav Stika könyvét azoknak az egyszerű valasskoi asszonyoknak ajánlja, kik a sorok mögött megbújva főszereplőivé váltak ennek a szép tudományos munkának. A monográfia szakmai értékét nem lehet röviden feltárni. Sok szempontból pótolhatatlan munka. A táplálkozáskutatásban lényeges problémákat emel ld. Tematikájával olyan területet érint, ahonnan eddig keveset tudtunk. Jaroslav Stika munkájával most már elmondhatjuk, hogy északról a Sziléziai-Beszkidektől kezdve (Zofia Szromba-Rysoxva: Pozywienia ludnosci wiejskiej na Sla_sku, 1978.) Brünn környékével bezárólag (Miroslava Ludovíková: Lidová strava na Brnensku, 1961.; Lidová strava na Kloboucku a Zdánicku, 1967.) egységes, kitűnő összehasonlító irodalom áll a kutatók rendelkezésére. Bődi Erzsébet