A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 19. (Miskolc, 1981)

MUZEOLÓGIAI KÖZLEMÉNYEK - Pusztai Béla: Borsod megyei természet- és környezetvédelmi kiállítás megnyitójára

23.59 — a barlangfestmények keletkezésének a kora 23.46 — a pekingi ősember elsajátítja a tűz használatát 23.59 perc 20 másodperc — a földművelés kezdete 35. másodperc — az újkőkorszak kezdete, az első városok megjelenése 53. másodperc — a hellén kultúra kezdete 56. másodperc — a római birodalom évszázadai 58. másodperc — tatárjárás Európában 59. másodperc vége — a XX. század. Ebben a másodperc töredékben játszódik le mindaz, amit ma tudományos és technikai teljesítménynek nevezünk. Az ember azon fáradozik, hogy kihasználja és elhasználja mindazt, amit a természet ebben a „modell-évben" elraktározott. Minden (negyedik) egytized másodpercben megduplázzuk a civilizációs javak össztermelését és ugyanakkor alig több, mint egytizenhatod másodpercenként megkétszereződik a Föld népessége. Mindezzel szemben az időszámításunk kezdete óta az ember hatalmas régiókban kipusztította az erdőket, melyek talaja terméketlenné vált. Végtelen hegységek lejtői erodáltak, a kiszikkadt területeken porviharok, a letarolt vízgyűjtő területeken katasztrofális árvizek léptek fel. Az édes- és tengervizek jelentősen elszennyeződtek, ami a vízi élőlények tömeges kipusztulásához vezetett, de kipusztult a Földön több száz emlős és madárfaj is. Füsttel, korommal és gázzal szennyeződött a levegő; és az ember számára is veszélyhelyzet alakult ki a bioszférában. A környezetkárosodás gyorsuló sebességére a sok riasztó tény közül talán egyre hívnám fel a figyelmet; nem egészen kétezer év alatt a Föld 106 faj emlőssel lett szegényebb, de míg az első 33 emlősfaj 1800 év alatt pusztult ki, a következő 33 már 100 év alatt, a többi 40 alig fél évszázad alatt, s a tudósok további 600 emlősfajnak jósolnak pusztulást. A Siedentopf-féle modell számítási rendszerében tehát alig néhány tized másodperce van még az emberiségnek a helyes cselekvésre. Természetesen e felgyorsított valóság csak a nagyvonalú történéseket képes megmutatni, érdemes ezért az utolsó néhány másodpercről, a környezeti problémák kuszának tűnő szövevényének közelebbi okairól és összefüggéseiről részletesebben is említést tenni. Az ember fejlődése kezdetén és még sokáig azután is természetes környezetben, vegetativ életet élt. Hosszú időn át a természet különféle "hatásai formálták fejlődését, s az ember csupán egyik, s nem is nagyon jelentős tagjaként inkább foglya, mint tényezője volt az őt körülvevő környezeti rendszernek. De ez a természeti erőkkel szemben jobbára védekező ember, értelme gyarapításával, eszközeinek, szerszámainak és munkakészségének folytonos fejlesztésével fokozatosan az őt körülvevő természeti világ immár támadó, többször győzedelmeskedő, sőt azt sokszor pazarlóan kihasználó tényezőjévé vált. S mivel az ember minden törekvése arra irányul, hogy az őt körülvevő természetet a maga igényeinek megfelelően alakítsa, formálja, az emberiség természetátalakító szerepének növekedése a civilizáció fejlődésének velejárója lett. E beavatkozás a természet rendjébe azonban annak ellenére, hogy néhol súlyos nyomokat hagyott a Föld arculatán, része volt annak a nagy technikai