A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 19. (Miskolc, 1981)

NÉPI MŰEMLÉKEK - Olajos Csaba: Borsod-Abaúj-Zemplén megye népi építészeti emlékei és azok védelme

Borsod-Abaúj-Zemplén megye népi építészeti emlékei és azok védelme Borsod-Abaúj-Zemplén megye hazánk egyik legösszetettebb, legváltozatosabb területe. Kevés olyan vidék van országunkban, amely több természeti, történeti, néprajzi értékkel büszkélkedhet, mint ez a táj. Természetföldrajzára jellemző, hogy megtalálható itt az alföldi tájtól a hegyvidéki zónáig számos tájtípus. A megye történeti tagolódását mutatja a neve is. A történeti megyerendszer hagyományosan kialakult borsodi területein kívül, Abaúj-Zemplén magyarországi területére, sőt Gömör. Torna és Szabolcs egy kis részére is kiterjed. Ugyanez a sokszínűség jellemző az etnikai képre is. A megye népi építkezési kultúrájára a táji, történeti, néprajzi adottságokból következően a változatosság a jellemző. Az alföldi területen a középmagyar háztípus, az északi területen a palóc háztípus terjedt el, míg a Zempléni hegységben és a Bodrogközben a keleti-magyar háztípus is megtalálható volt. Megyénk alföldi jellegű településeinek jellegzetes épületei voltak az úgynevezett tüzeíősóíak, míg északi területeinken a csíírök használata volt általános. Jellegzetes épületek voltak még a szénatartók, a sövényből font kukoricakasok, is. Az építőtechnikát vizsgálva is széles választék található az alföldi jellegű sárépítkezéstől a boronafalas építéstechnikáig. A tetőfedések jellemző technikája a nádfedés és zsúpfedés volt. Védett műszaki állományunkat vizsgálva (572 db) jelentős számban találjuk meg a népi építészeti emlékeket is (74 db), ami az egész állomány 13 százaléka. Ezt az állományt összehasonlítva az országban védett népi építészeti emlékekkel, megyénkben található a védett népi épületek 5.8 százaléka, amely az ország megyéi között, a hatodik helyet biztosítja számunkra. Az állomány összetételére jellemző, hogy túlsúlyban vannak a lakóépületek (63 db), míg a népi építészeti emlékek más típusai kis hányadot képviselnek (4 db harangláb, 2 temető, és 4 db ipari emlék). Ez az aránytalanság feltételezhetően a megvédhetőségükre, valamint a népi építészeti emlékek értelmezése körüli vitákra vezethető vissza. Ezek az épületek műemléki állományunk legveszélyeztetettebb részét képezik. A veszélyeztetettségük okai társadalmi, valamint szerkezeti, anyagi jellegűek. A társadalmi okok a megváltozott életkörülményekkel, a falu zárt gazdálkodásának felbomlásával, a nagyüzemi mezőgazdaság kialakulásával magyarázhatók. Másik oldalról vizsgálva jellemző, hogy építőanyagaik nem időtállóak (fa, vályog, zsúp, nád stb.). Jellemző még rájuk, hogy számuk csak csökkenhet, mivel élő népi építészet ma már nincs országunkban. Ez az egyik legfőbb indok védelmük biztosítására. A népi építészeti emlékek védelme viszonylag későn alakult ki. A Népművelési Minisztérium múzeumi főosztálya által 1953-ban megjelentetett Műemlékjegyzékben még mindössze 25 népi és ipari épület és egy népi jellegű építészeti együttes található. Az 1960-ban kiadott Műemlékjegyzék már közel