A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 19. (Miskolc, 1981)
NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Petercsák Tivadar: Adatok a hegyközi népi állatgyógyításhoz
A marhán levő nyílt sebet meleg vízzel kimosták, disznózsírral, benzinnel kenték be, illetve sóval bedörzsölték, vagy meleg vízben puhított liliomlevelet raktak rá. Volt, aki mindig tartott a háznál egy kis üvegben kerolint (kreolin), és a sebet egy lalucska segítségével ezzel kente be. Mivel a kreolin nagyon büdös, a legyek, dongók nem szálltak a sebre, így hamar beszáradt. A kovácsok fenyőfaszénporral szórták be a sebet, ez fertőtlenít. Disznózsírral összekeverve is használták. Ha a légy vagy pondró beköpte a sebet, simára faragott pálcikával kikaparták a sebből, és petróleummal vagy kreolinos vízzel, esetleg sóval kenték be. A tetves jószágot tejbe vagy vízbe öntött petróleummal mosták le. Egy liter tejet egy-két dl, pe író val kevertek össze. A petróleumot magában is használták, de utána tejjel vagy disznózsírral mindig bedörzsölték, különben megrepedezik a bőr. Régebben az is gyakori volt, hogy a tetves helyen lenyírták a szőrt, és hurkazsírral kenték be. Ettől a tetű meghízott és magától lehullt. Dohánylével is kenték, újabban pedig ?naíadorral szórják be a tetves részt. Darázscsípés esetén ecettel mosták le a csípés helyét. Ha a pelyva kikezdte a marha száját, leggyakrabban tejfellel összekevert, porrá tört kékkővel (rézgálic) kenték be a sebet, vagy sóval bedörzsölték, és pár napig nem adtak pelyvát a jószágnak. A száj- és körömfájós állatot az egészségesektől külön helyezték el. Rongyba rakott frissen oltott meszet kötöttek a körömházra és a talpára úgy, hogy a szőrt ne érje. Ha patkolva volt a marha, előtte levették a patkót. A beteg marha szájában és a nyelvén apró hólyagok keletkeztek. Ezt tejfölös rézgáliccal kenték be, a jószággal pedig pépes darát és puha sarnyucskát etettek. Ha a marha a legelőn megszúrta a körmét és meggyűlt, éles késsel kipucolták, majd forró zsírral beöntötték. Gyakran megdagadt a tehén tőgye, ha a legelőn tövis szúrta meg, vagy megcsípték a legyek. Ilyenkor tejet sem adott. Zsúpszalmával, esetleg drótszállal szúrták fel a csecsbimbót. A tövét kibővítve csomókban került ki a felgyülemlett, megöregedett tej. A dagadt tőgyet párgoZással is gyógyították. Szénaport főztek, majd a tőgy alá tartották, hogy átjárja a pára 11 . Nyíriben a falu határában található kékesszürke földet, az ún. csapót ecettel összekeverve kenték. be a tehén tőgyét, vagy kovácsparazsat tettek a vízbe és azzal öblögették. Pusztafaluban az asszonyok naponta háromszor langyos sós vízzel mosták a dagadt tőgyet. Ha kireped a tőgy vagy varas a tehén cicije, akkor disznózsírral kenik be még ma is. „Volt rá eset, hogy a két csecsbimbó közt valami mérges légy megcsípte a tehenet, bedagadt, akkor a bimbókon nem jött le a tej. Mert ezáltal elrekesztette a lyukat. Pálházán még a nyáron (1973) is gyógyítottam ilyet. Ráparancsoltam az asszonyra, hogy mindennap háromszor jó langyos vízzel mossa le a tőgyit, hogy puhuljon fel. És este a tőgyet maszírozza át a másik tehénnek a vajával. Másnap reggel mossa le és megint mosogassa. így oszt megszűnt a bedagadás" (Pálháza, Bacsó Mihály, 78 éves). Ha letört a marha szarva, sertészsírral vagy vajjal kenték be a csonkot és egy ruhadarabbal bekötötték. A hályogot is tudták gyógyítani a marha szemén, ha még a kezdetén észrevették. Ha már „egészen ráöregszik, nehezebb". Porrá tört üveget porcukorral vagy sóval kevertek össze, és egy vékony csövön keresztül naponta
