A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 19. (Miskolc, 1981)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Hankóczi Gyula: A Herman Ottó Múzeum citerái

alakúak és, az oldalfejesek két csoportjába sorolhatók hangszereink

8

. A két típus azonban igen szoros kapcsolatban van: a legtökéletesebb vályú formájút például több darabból állították össze — úgy készítették, mint a fejes példányokat szokás —; a fejes citerák némelyikét viszont egy fából — teknőszerűen — faragták. Űgy tűnik, mintha a vályúciterák építésének megfelelően kezdtek volna oldalfejes változatokat készíteni; máskor a vendégfejes megoldást talán két egymás mellé tett vályú alakú hangszer inspirálta. Gyűjteményünkben a hasas forma nem található meg. A legjellegzetesebben vályú típusú Borsodszirákvól való darabunk, öt részből állították össze: feje és tökéje keményfából, oldalai és teteje fenyőből készítettek; illesztései pontatlanok, vasszögekkel rögzítették őket. A hangszer testének felső lapján szív alakú kivágás — hanglyuk — található. Hangoló szögei — e célra készített, felső végükön szögletesre kalapált — fémrudacskák, vagy 180 fokban visszahajlított vasszögek. Négy dallam- és négy kísérő húrja, diatonikus skálája van. E csoportba — azaz a vályú formájúak közé — tartozik a Ládházáról származó galambdúcos citera is. Az imént leírt formától abban különbözik, hogy érintői felőli oldalában egyforma átmérőjű furatok sora található, ezek alatt pedig a hangszer kiszélesedik. A ládházi példány tetején négy-négy hangjuk található egymás mellett. E citerának aljat és lábadat is csinált készítője. Tizennyolc húrjából haton játszhatták a dallamot, a többi kisérőhúr volt, ezekből kettő — vastag drót — basszus. Diatonikus (1. kép). 1. kép. Vályúciterák Borsodszirákról ós Ládházáról.