A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 19. (Miskolc, 1981)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - id. Kordos László: Egy mezőcsáti parasztköltő a XIX. században

A kedves hangú bevezetés után meséli el a Vitéz Halbőr zavaros históriáját (bár hallgatóinak bizonyára nem volt zavaros), aki fazekas létére, valamilyen bánata miatt elhatározza, hogy Pestre megy, de a hóolvadáskor kiáradt Csincse patakig jut csak el, aztán szégyenszemre visszatér. A „Lázadókról" című hat versszakos kis ötletnek már meséje sincsen. Néhány jóbarátjáról mond tréfás, feddő mondatokat, akik abban egyeznek meg, hogy „szeretik a Nagy meszeljt". A „Humbordi Jánosról" szóló vers példázatai sem érthetők a mai olvasók előtt, de a kezdő versszak hasonlata találóan paraszti: Jöszte csak Humbordi most teszlek rámába Mint a Tinó nyakát szokták a járomba Mellette a béres pattant a nyakába Hogy ha jól nem fordul be a barázdába Az utolsó lejegyzett ének bizonyos Pazor Éva vásárosasszonyról szól. Éva asszony kását árul két itcét húsz krajcárért, de becsapják valahol, a Tisza mentén, a hetipiacon. A vers befejezetlen, de legalább egy szakasza mégis megérdemli az említést: Van ottan el adó mindent lehet venni A ki csak nem restéit a vásárra menni Vehet ottan kiflit vehet fris pereczet Csak hogy meg ne süsse gyólesszínű tenyered Formájára nézve a versek többsége tizenkettes szótagszámú, általában jól betartott sormetszettel — mint a Szőcs Marcsa is —, és páros rímű. A Vitéz Halbőr ősi nyolcas, helyenként hetesekkel váltakozva, a Torony-vers viszont tízszótagos. Hogy másolattal van dolgunk, azzal is bizonyítható, hogy a sántító soroknál szinte olvastatja magát a hiányzó szótag. A füzet végén található „A Mező Csáthi Határoni Történetek" 19 évről tartalmaznak egymondatos feljegyzéseket, 1711-től 1875-ig. Adatai a templom építéséről, a szőlőskertek alapításáról, tagosításokról, a követválasztások időpontjáról értesítenek, pl.: 1816. Volt a. Potornyai nagy Tűz...; 1849. A Muszka az alvéget felégette . . .; 1869. volt a harmadik követ választás; És az Űj harangot ekkor húzták fel. . . stb. A kéziratot bő tartalmú Időjárási jegyzék zárja le, Szent Istvántól 1898-ig, több újjákezdéssel. Mint említettük, az időpontok miatt ez már nem lehetett Uj Péter gyűjtése, hiszen már hamarabb meghalt. Az egyes dátumok után mindig jelzi — meglepő pontossággal —, hogy az adott évben ki uralkodott. Kezdetben külföldi időjárási eseményekről is beszámol (Németország, Olaszország — európai sáskajárások). Forrásaként kalendáriumokra gyanakodhatunk, de erről bizonyítékunk nincs. Saját korának adatai nyilván hitelesek,, mint pl.: 1895. Ismét oljan nagy árvíz volt mint 1888. ba az Egész tarjányi határt elborította az árvíz — és az utolsó: — 1

897/98 mindegyikbe közönséges idők jártak. Azt hiszem, a fentiek alapján joggal tarthatjuk néhai Uj Pétert a versek szerzőjének. Számos — helyhiány miatt itt nem idézett — fordulatának költői-