A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 19. (Miskolc, 1981)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Tóth Péter: A szőlőhegyek védelme Sajószentpéteren a XVIII. században

panaszos levéllel, amelyben pontról pontra, tételesen felsorolták azokat a panaszokat, amelyeket az uraság tisztjeitől kellett elszenvedniük. Ezek egyike így hangzott: „Ugyan azon Tiszt, minden Szőllőss Hellyeknek praxisa ellen, csupán csak az maga akarattyábúl, Bíráknak, és szőllőss Gazdáknak, minden hírek és consensusuk nélkül szokott az Szőllő hegyekre Pásztorokat állítani, még pedig ollyakat, a' kiket a" Szőllős Gazdák magok szőllejeknek őrzésére meg nem fogattak volna, és így olly szolgának kénteleníttetik a' szegény szőllős Gazda fizetni, a' kit maga Szőllejének őrzésére nem fogadott sem nem szeret.

33 A panaszlevélnek legalábbis ezzel a pontjával kapcsolatban feltűnően gyorsan intézkedett a vármegye: már augusztus 19-én jegyzőkönyvbe vezethették a vármegye és az alispán parancsát, hogy amint eddig volt, ezután is a bírák állítsák ki a szőlőpásztorokat, s ezentúl se engedje meg a város népe, hogy más legyen a gyakorlat.

1

'''' A hegy kerülőket egész évre választották. Feladatuk a következő volt: télen-nyáron, éjjel és nappal vigyázni a szőlőkre, a bennük levő gyümölcsfákra, azok termésére, a veteményekre és a szőlők alján levő kaszálókra. Ugyanígy a hegyen álló épületekre, borházakra, kunyhókra és különösen a pincékre. A törvény ellen járókat meg kellett fogniuk, ha ezt nem tehették, fel kellett jelenteni azokat. Nekik kellett vigyázni és parancsolni a szölőpásztorokra is.

35 A szőlőpásztoroknak tulajdonképpen ugyanaz volt a feladata, mint a kerülőknek, őket azonban, mint a törvény is kimondja, augusztus 24-től fogadták fel, tehát a szzőlőérés idejétől. A felügyeletükre bízott területen megesett kárért azonban anyagi felelősséggel is tartoztak, és szolgálatot kellett vállalniuk a dézsmaszék idején is. S ami a legérdekesebb: ha nem a hivataluknak megfelelően jártak el, még ha nemesek voltak is, testi fenyítést kellett elszenvedniük/

1

*' Sajnos, nem maradt fenn, hogy milyen conventiójúk volt. Annyit tudunk, hogy a kerülő megfogadása áldomással járt, 1781-ben például tíz icce bor fogyott el.

37 A szőlőpásztorok nem álltak mindig feladatuk magaslatán. 1780. szeptember 16-án például azért kellett 3 forintra büntetni a szőlőpásztort —bár súlyosabb büntetést érdemelt volna —, mert azt terjesztette egy asszonyról, hogy megfogta szőlőlopásban, még a hamvasát is elvette. A megrágalmazott pedig két tanúval is tudta bizonyítani ártatlanságát.

38 Ugyanebben az évben, október 21-én egy másik szőlőpásztor ellen is eljárás indult, mert amikor az emberek a templomban voltak, ő bejött a városba és az utcán lövöldözött. Nemes létére 20 napi áristom volt a büntetése.

33 1789. november 9-én további intézkedések történtek a szőlőhegyek védelmére. Az ekkor végbement tanácsülésen, amelyen Meczner Károly főszolgabíró is részt vett, a városi jó rendnek a biztosítására felállították a 24 tagból álló, úgynevezett Kis Communitást, amelynek kötelességei között egyebek mellett az is szerepelt, hogy „lehet közülök 6 mezei vigyázókat rendelni, u. m. 2tő a szőllő hegyekre .... kiknek leg főképen a tilalom törőkre vigyázni fő kötelességek lészen.

40 Ezzel tulajdonképpen végére is értünk azon törvények és rendeletek ismertetésének, amelyekkel Sajószentpéter gondoskodott a polgárai megélhetését biztosító szőlőhegyek védelméről. Nem lenne azonban teljes az ismertetés, ha nem beszélnénk e törvények mellett olyanokról is, amelyeket ugyan nem foglaltak soha írásba, de ugyanolyan elevenek voltak, mint az írottak. Sajnos, konkrét bizonyíték csak egynek a létezésére maradt fenn a jegyzőkönyvek