A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 18. (Miskolc, 1980)

Néprajzi közlemények - Szabadfalvi József: A néprajzi kutatás kezdetei a Borsod-Miskolci Múzeumban 1899-1913

zott kagyló-, csiga- és korallgyűjteményt. . . . Jelenthetjük egyébként, hogy a ma­tyó szoba már rövid napok alatt az újonnan kapott szobák egyikében talál elhelyezést..." A főtitkári beszámoló megemlíti azt is, hogy ifj. Kóris Kálmán kitűnő rajzokat készített a régészeti kiállításhoz ,,a múzeum iránt való szíves érdeklődésből". 7 1904 júniusában a Miskolci Naplóban Leszih Andor cikket ír a matyó népművészetről. A matyó hímzés munkáinak ázsiai kapcsolatait hangsúlyozza, s megemlíti a megindult néprajzi kutatást. 8 1905-ben a költségvetés 2500 ko­ronát irányoz elő néprajzi vonatkozású műtárgyak beszerzésére. Ez messze meghaladja a más gyűjteményekre fordítható összegeket: képző- és iparmű­vészetre 400, könyvtárra 120, a történeti gyűjtemény fejlesztésére 500 koronát biztosítottak. A Borsod-Miskolci Közművelődési és Múzeumi Egyesület Múzeumi Bi­zottsága 1904. december 10-én ülést tartott, ezen Gálffy Ignác indítványozta, hogy a néprajzi gyűjtemény gyarapítására kérjék fel „némi díjazás mellett a városunkban időző ifj. Kóris Kálmán rajztanár"-t. aki a néprajzi gyűjte­ményt illető dolgokkal szakszerűen és tudományosan foglalkozik. Az indítványt a bizottság elfogadta és felhívták a néprajzi szakosztályt a javaslat megvaló­sítására. 10 A már megvalósult munkakapcsolatot dokumentálja az 1905. júliusi feljegyzés: „Kóris Kálmán rajztanárnak a mezőkövesdi matyó néprajzi tárgyak összegyűjtése körül kifejtett buzgalmáért és tevékenységéért köszönetét nyil­vánítja, s részére a folyó 1905 évre elismerésül (300) korona tiszteletdíjat sza­vazza meg.'*' 1 Kóris Kálmán a néprajzi tárgyak gyűjtését 1906-ban is foly­tatta. 12 Leszih Andor az egyesület kiadványának, A Borsod-Miskolci Közművelő­dési és Múzeum-Egyesület Evkönyvének 1905—1906. kötetében jelentést közöl A Borsod-Miskolci Múzeum az 1905-ik évben címmel. Ebben a néprajzi tár gyarapodásáról így ad hírt: „A néprajzi tár gyarapodása: 311 darab. Valameny­nyi matyó; a zöme Mezőkövesdről, ezenkívül Tardról és Szentistvánról." Pontos felsorolást ad az anyagról, majd megemlíti, hogy „. . . ifj. Kóris Kálmán rajz­tanár . . . hosszabb időt töltött közöttünk s volt szíves ezen már nehezen meg­szerezhető néprajzi tárgyakat összeszedni. . . . Borsod megye néprajzi tekintet­ben át lesz kutatva, a kutatás eredményeképpen az anyag feldolgozást is nyer." Megemlíti Kóris Kálmán idevonatkozó publikációit is. A néprajzi gyűj­temény száma 1904-ben 166 volt, 1905 végére ez a szám 477-re emelkedett. 1 " Kóris Kálmánt 1906-ban a Múzeumi Bizottság szakosztályvezetői teendőkkel bízta meg, a matyó, palóc és barkó gyűjtések irányítását bízta rá. Leszih Andor a Borsod-Miskolci Múzeum néprajzi gyűjteményének fejlődéséről a Miskolci Naplóban is beszámolt. Büszkén emlegeti „a zárt és nagy gonddal, szakérte­lemmel összeszedett gyűjteményt". Újonnan rendezett kiállítást is említ: „Szép gyűjtemény. . . Ami hely még maradt, ott Kóris Kálmánnak (aki a tárgyakat is gyűjtötte) a rajzai és festményeiből van mutatónak egy pár kitéve." 14 Az egyesület Évkönyvében 1906-ban megjelent egy igen jeles néprajzi ta­nulmány, Vikár Béla: Szűcs Marcsa népballadánk eredete címmel. Az új for­rásokon nyugvó tanulmány előadásként is elhangzott — az egyesület rende­zésében szervezett sorozat keretében — 1906. február 25-én. 15 A néprajzi tárgygyűjtés olyan eredményes lehetett, hogy 1907-ben már igen nagy tervek alapjául szolgált. A Múzeumi Bizottság a következő hatá­rozatot hozta: „A néprajzi osztályra nézve elhatározza a bizottság, hogy egy nagy múzeumét létesít a matyó, palóc népek etnográfiai tárgyaiból, mely mú-

Next

/
Thumbnails
Contents