A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 18. (Miskolc, 1980)

Történeti közlemények - Tassonyi András: A Móricz-család Prügyön

Eszter (Takács József leánya) eleven, vidám természetű, közepes tanuló volt. Hallgató Dánielről azt mondják, gyenge képességű, közepes tanuló volt, sokat árulkodott. Drofti Károly eleven fiúcska volt, aki nagyon félt az öreg tanítótól. Lakatos Juliannát szerették társai, szorgalmas, közepes tanuló volt. Bodon Zsuzsannáról azt tudjuk, hogy igen szorgalmasan tanult, vidám természetűnek ismerték, az iskolában állandóan jelentkezett, sokat súgott. Debreceni Miklós mindig fáradt és álmos volt, mert otthon sokat dolgoztatták. Az egykori iskolatársak emlékezése szerint. Zsigmond nem barátkozott társaival. „Amikor a tanító úr elment valahová, Móriczot bízta meg a felügyelettel, pedig az egész iskolában Pecsenye Erzsi volt a legjobb tanuló. Zsiga minden semmiségért beárulta iskolatársait, akiket aztán jól elvert a tanító úr. Nem voltam rossz gyerek, de egy nap nem múlt el verés nélkül. Mindig másért kaptam ki. Móriczot nem bántottuk, nem is mertük. Egyszerűen azért nem, mert leltünk a tanító úrtól." így emlékezett vissza az egyik iskolatárs, Nagy Lajos. A gyermek Móricznak nincsenek kellemes emlékei, az éhezéssel is megismerkedett, Pedig senki sem gyarapodott annyit azokban az években Prügyön, mint Móricz Bálint. 1885. áprilisától 1891. végéig egy lakóházat, egy használt és egy új járgányt, egy tüzesgépet és 10 katasztrális hold földet vásárolt. 1891. december 20-án újabb fiú született a Móricz-családban: László.

1

' Szép karácsony várt rájuk. A rokonok megbeszélték, hogyan adnak segítséget a gyermekágyas asszonynak; naponta más-más rokon segített a takarításban, meszelésben, mázolásban, mosásban és főzésben. A legtöbben ilyenkor vágtak disznót, így nem volt hiány semmiben. Vitték a kóstolót, a szokásos reggelit, ebédet, vacsorát. A segítséget Hallgató Józsefné (Pallagi Eszter) kezdte, és a osztotta be a többieket is. A betegágyas Móricznét volt, aki gondozza. Móricz Bálint — a tiszalöki főszolgabírótól megszerzett engedélyével — Sárospatakon pénzes, nagy hasznot hozó építési megbízást kapott. Ettől kezdve az foglalkoztatta, mi legyen a tulajdonában levő prügyi ingó és ingatlan javakkal. Mivel a faluban nem talált olyan embert, aki ezeket az értékeket megvásárolhatta volna, az ehhez szükséges pénzzel senki sem rendelkezett, másképp kellett döntenie. 1891. december 27. Gyönyörű télies nap, mint az előző. Nem volt nagyon hideg, és a korábbi olvadás után, néhány centiméteres hó is esett. Fehér lett a határ, fehér köntösbe öltözött a község. Délután három óra tájt a Móriczcsalád estézésre indult jó ismerősükhöz, Darabosékhoz. A közelben lakók már itt ültek. A szokásos köszönések, parolázások után elkezdődött a diskurálás. Hamarosan beesteledett. Móricz Bálint —• arra hivatkozván, hogy másnap korán Mádon kell lennie —, elbúcsúzott, s azt mondta: „Ma este gyalog megyek Mádra". Tudták, hogy a szomszéd máskor is elindult ilyen időben, ha valami fontos dolga akadt. A többiek még maradtak. Darabos szomszéd a kapuig kísérte a távozó családot. Űgy tíz óra tájt két spicces ember, Boros Imre és Takács József, igyekezett hazafelé a korcsmából. Drofti Benjámin lakása előtt haladva látták, hogy a Móricz-portárói valaki bottal igyekszik a Laskodág-dűlő felé. A szokatlan idő ellenére sem tűnt fel nekik semmi. Nem is találgattak a távolodó ismeretlen kilétét, mentek tovább, hazafelé. Éjjel tizenegy óra lehetett, amikor Móriczék egyik szomszédja, a gőgös Kovács ingben és gatyában kiment az udvarra a dolgát végezni. Legnagyobb meglepetésére a szomszéd felől erős füstszagot észlelt, de tüzet nem látott, így