A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 18. (Miskolc, 1980)

Történeti közlemények - Dobrossy István: Miskolc katonai-statisztikai leírása 1854-ből

lehet borítani a város legnagyobb részét." Hatodik védelmi pont a város nyugati részén a katolikus templom és a malátaraktár, de ezek elfoglalásához és kézben tartásához jelentős létszámú csapatokra van szükség. Ennyit mond tehát a statisztikai felmérés, amelyből a Miskolcon állomásozó császári csapatok félelme tetszik ki. Fél évtized elteltével még mindig kísértett a szabadságharc szelleme, s amíg a császári helyőrség a ..lázadó" miskolciaktól félt, talán fel sem merült bennük, hogy néhány év elteltével csapataik bevonulnak a szard királyságba, s ezzel 1859-ben kezdetét veszi az osztrák—olasz—francia háború. Miskolc történetében sem ekkor, se máskor nem került sor e tervek hasznosítására, de a korabeli állapotok leírása és elemzése gazdagabbá tette történelmi ismereteinket. DOBROSSY ISTVÁN JEGYZETEK : 1. A Herman Ottó Múzeum Helytörténeti Adattára (HOM. IITD.) 53.4390. 1—14., 53.4390. 15— 21., 73.628. 1—8. leltári számok alatt őrzi Szűcs Sámuel és Szűcs Miklós naplóit. Az 1848/49es éveket és az azt követő időszakot Szűcs Sámuel VI. kötetében találjuk (id. 25—27). 2. Szendrei J.: Miskolcz város története és egyetemes helyirata. Miskolcz, 1911. IV. 143. 3. Szendrei: i. m. 142. 4. Az anyag Komáromy József hagyatéki anyagának részeként került a múzeumba. Leltári száma HOM. HTD. 79. A dokumentum német nyelven íródott, amelynek fordítását Huszti Vilmos végezte el. Munkáját ezúton is megköszönöm. 5. Az adatokat nem minden esetben lehet azonosítani és ellenőrizni. 1891-ben pl. Borsod megyében 993 csizmadia volt, (Vö. : Bodó S.: Mezővárosi és falusi kézművesség Észak-Magyarországon. In. Paraszti társadalom és műveltség a 18—20. században, II. Mezővárosok. Szolnok, 1974. 125—140) s számuk, ha Miskolcon nem is érte el, de megközelítette a jelzett számot. A puskaművesek kezdetben a lakatos céh keretén belül dolgoztak, a múzeumban alig-alig találunk 19. századi működésükre adatokat. Amikor a céh feloszlott, a szíjgyártókkal egyesült újra, ami hasonlóan nehezíti számuk pontos megállapítását. Becíc adatait a feltüntetett üzletek, valamint a patikák esetében lehetett ellenőrizni, s adatai megegyeznek más források ismereteivel. C. A termelés és a malmok teljesítőképességének kapcsolatához ld. Veres L. : Miskolci vízimalmok a XIV—XIX. században. HOM. Közi. 14. Miskolc, 1975. 14—20. 7. Vö. Dobrossy I. : A görög kereskedők szerepe és jelentősége Miskolc XVTII. századi üzlethálózatában. HOM. Közi. 14. Miskolc, 1975. 21—31. 0. Ez így is hatalmas mennyiség, bár Szendrei János pontosan erről az évről jegyzi meg. hogy ..a szüret csekély volt; a nyár meg nem érlelvén a szőllőt, e hiányt a szeptember és októberi szép napok hozták helyre és így a minőség az 1853-ikinál sokkal jobb lett." Szendrei: i. m. 784. 9. Vö. Dobrossy I.: A tapolcai apátság mindszenti serfőző műhelye. HOM. Közi. 17. Miskolc. 1978. 10. A juhok száma — eddigi ismereteinkkel szemben — a juhászat nagy jelentőségére utalnak. Valószínű, hogy a juhokat nem is a város közvetlen környékén, hanem a Miskolchoz tartozó Ládházán tartották (a város birtoka ezen a településen meghaladta a 200 holdat). Vö. Szendrei: i. m. 142.