A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 18. (Miskolc, 1980)
Történeti közlemények - Veres László: Földesúri támadás a diósgyőri koronauradalom mezővárosai ellen a 18. század derekán
keresztesiekhez hasonlóan ingyenmunkát és más egyéb uradalomnak tetsző szolgáltatásokat követeltek. 18 Grassalkovich számára kétségtelenül Miskolc önállóságának megcsorbítása jelentette a legnehezebb feladatot, mert a város — a korábbi szerződések birtokában — joggal érvelhetett amellett, hogy 1796-ig megváltotta magát. Grassalkovich rendkívüli taktikai érzékkel próbálta meg a város léprecsalását, hogy a nemesekkel és a nem nemesekkel külön-külön új szerződést kötve, megbontsa a lakosság — várhatóan egységes és szilárd — ellenállását. Grassalkovich tudta, hogy a város lakói anyagi helyzetük miatt képtelenek javaslatát elfogadni, azonban kihasználva hivatali funkcióját, a királynő nevében látszatajánlatot tett a városnak, ..hogy most már nem egyes cyclusok, hanem örök megváltása iránt intézked"-jenek. Miután az ajánlat elutasításra talált, a kamara elnöke zálogváltó pert indított Miskolc ellen és a város nemességével különtárgyalásokba kezdett. Felajánlotta nekik — különszerződés esetére kikötve — a használatukban levő, de uradalmi földnek minősülő javaik meghatározott ideig tartó használatát. A nemesség nem mert szembeszállni a királynőt képviselő kamarai elnökkel, aki egyébként az uradalom zálogbirtokosa is volt és elfogadta ajánlatát, amely szerint a nemesek további 10 évig használhatták az uradalmi földeket. A magukra maradt nem nemes városlakók ellenállását ezek után Grassalkovich már könnyűszerrel megtörte. Elutasították a város lakóinak azt a kérését, hogy még 32 évig régi állapotukban megmaradhassanak. 1755. augusztus 24-én kényszerítették őket egy új földesúri szolgáltatásokat szabályozó szerződés elfogadására. 19 Az erőszakkal kikényszerített szerződésben a „nem nemes közönség kötelezte magát az uradalomnak robotválság fejében évenként 1500 frtot fizetni, másrészről az uradalom visszaengedte nekik az általuk zálogban bírt réteket, földeket, belhelyeket, sőt, kötelezte magát a nemesektol kiváltandó föld- és rétbirtokokat is ingyen nekik átadni, nem tartván fenn maga számára semmi majorsági birtokot, továbbá városi tisztviselők fizetésére évenként 300 frtot, s a város szükségletére szintén évenként 120 öl fát adni ígérkezett, megmaradt a város kilenczed dézsma fizetés mellett a csabai és ládházi fiskálitási birtokának, továbbá egy korcsmájának, s egy a Szinva vizén levő malmának élvezetében, — ellenben az azután kiosztandó házhelyek taxája egyénenként 4 írtban határoztatott meg"'. 20 A diósgyőri koronauradalom mezővárosai ellen indított földesúri támadás legérdekesebb, legfontosabb dokumentumaként és egyben fő bizonyítékaként az 1755-ben Miskolcra kényszerített szerződést tekinthetjük. A szerződés megalkotója neve után Grassalkovich-jele szerződés néven vonult be a város történetébe. A szerződést a kortárs városi vezetők, majd pedig Miskolc várostörténeti monográfiáinak írói az „önállóságunkat minden téren megbénító egyezség" jelzővel párosították és a szerződéshez ragasztott jelző tartalmi jelentőségét abszolutizálva magát a dokumentumot úgy kezelték, mint a szabad királyi városi cím elnyeréséért folytatott küzdelem elé emelt gátat, a várost szinte a jobbágyfalvak szintjére lesüllyesztő okmányt. 21 E tömör és helytállónak tűnő megállapítás nem véletlenül született. Amikor a várostörténeti monográfiák készültek, még javában folyt az a küzdelem, amely Miskolc 18. században megkezdett harcának folytatásaként tekinthető és a szabad királyi városi cím elnyerését, majd a törvényhatósági joggal felruházott várossá alakulást célozta. 22 A szerzőket — a lokálpatriotizmusukból eredő szubjektivizmusuk mellett —, a város 1755-ben, majd ezután elszenvedett sérelmei bizonyítására összeállított hatalmas mennyiségű írott és nyomtatott anyag is befolyásolta, amikor