A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 18. (Miskolc, 1980)

Történeti közlemények - Veres László: Földesúri támadás a diósgyőri koronauradalom mezővárosai ellen a 18. század derekán

A mező varosok közül 1755 előtt Miskolc vívta ki magának a legnagyobb önállóságot. A város 1702. április 12-én kötött szerződést Thavonát Alberttel, a kamara elnökével. A szerződés szerint a húskimérési- és korcsmáitat ási jog, a négy országos vásár jövedelme, valamint néhány nemesi birtok kivételével a város egész területe a communitás kezelésébe került. A megváltási összeg 25 000 magyar forint volt, a megváltás ideje pedig 25 év. Néhány hónappal később, 1702. július 23-án — 16 000 magyar forintért — egy pótszerződés a kamara kezén maradt haszonvételeket is a városnak engedte át. A város lakossága azonban nem elégedett meg a 25 évi megváltási idővel. Mindent elkövettek azért, hogy véglegesen megszabaduljanak a földesúri fennhatóság alól és kiszakadjanak a diósgyőri koronauradalom szervezetéből. A város 1712-ben 90 000 forintoi ajánlott fel a végleges megváltásért. Miskolc önállósulási törekvése azonban nem járt teljes sikerrel, mert a kamara nem fogadta el ezt az ajánlatot. 1715-ben 40 000 forintért csupán csak azt iktatták törvénybe, hogy „míg ezeket az összegeket ugyanezen városbelieknek, vagy azok utódainak le nem teszik, s ki nem fizetik, a diósgyőri koronauradalomba való visszakebelezés alól felmentettnek nyilvánítják" a várost.

8 Az 1702-ben megkötött szerződés gyakorlatilag 1727-ig biztosította a város önállóságát, az 1715-ben megkötött szerződés pedig meghatározatlan időre tolta ki a megváltási időt. Ez a szerződés elsősorban a bécsi udvar számára volt kedvező, mert a megváltási összeg bármikori visszafizetése jogot biztosított a szerződés felbontására és ezen keresztül Miskolc önállóságának megfosztására. Természetesen a miskolciak is tisztában voltak a helyzet tarthatatlanságával és állandó követjárásokkal, ajándékokkal ostromozták az udvart, hogy a provizórikus állapotot megszüntessék. Ennek eredményeként 1731-ben III. Károly 25 0000 forintért újabb 25 évre, vagyis 1755-ig terjesztette ki a megváltási időt. A szerződés megkötésekor felteheLően nem vették figyelembe a korábbi megállapodásnak azt a kitételét, hogy csak 40 000 forint visszafizetése után kebelezhető be a város az uradalomba. Miskolc 1744-ben — kapva Mária Terézia szorult helyzetén —. „feláldozó nagylelkűségé"-*t hangoztatva 40 000 forintot ajánlott fel az uralkodónőnek a III. Károllyal kötött 25 év után következő 40 év ellenében, vagyis a megváltási idő 1796-ig történő kiterjesztéséért. Miután az uralkodónő elfogadta az ajánlatot és a város többé nem reménykedhetett a végleges megváltásban, úgy tűnt, hogy Miskolc hosszabb időre kikerült a földesúri függőség alól.

9 Miskolc önállóságáért folytatott küzdelem természetesen egybeesett a város privilégiumainak megerősítéséért folytatott harccal is. Ennek eredményeként a város nemcsak „magát árendába vevő" településnek, hanem önkormányzati és büntetőbíráskodási szabadalommal felruházott mezővárosnak is számított. Kiváltságait 20 különböző tárgyú királyi oklevél alapján határozták meg ebben az időszakban, mint ezt a Helytartótanács egy későbbi, 1782. április 28-i jelentése is feltüntette.

10 A város legfontosabb privilégiumai a következők voltak: I. Lajostól 1365--ben kapott szabad bíróválasztási és országos vásártartási jog, amelyet a település fejlődése érdekében az uralkodó szabad erdőhasználati joggal is kiegészített; Büntetőbíráskodási és szabad plébánosválasztási jog, amelyet Zsigmond adományozott 1395-ben, illetve 1411-ben; I. Ulászló 1495. évi taxa, adó és collecta alól mentesítő privilégiuma; Anna királynő 1503. évi szabad végrendelkezést biztosító oklevele; II. Ulászló 1512-ben kelt, zöld pecsétviasz használatát engedélyező oklevele; II. Lajos 1519. évi, büntetőbíráskodást pallosjoggal kiegészítő szabadalma; Ferdinánd 1563-ban kiadott oklevele,