A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 18. (Miskolc, 1980)

Történeti közlemények - Veres László: Földesúri támadás a diósgyőri koronauradalom mezővárosai ellen a 18. század derekán

1862. 85 éves férfi, halálok: ?; 72 éves nő, halálok: ?; Bejegyezve még egy Tokajban és egy Szerencsen eltemetett nő, életkor- és halálok-feltüntetés nélkül! 24 éves nő, toroksorvadás. 1863. 49 éves férfi, tüdőszélütés; 48 éves férfi, (,,Démcsa Theodor. . . elnyomorodott volt gyógyszerész"); 55 éves férfi, tüdőlob; 74 éves nő, „fojosós betegség és ag-kor". Egy 1818-as anyakönyvi bejegyzésben olvashatjuk: „eltemettetett a kórház alatti temetőben". A görögök kórháza a templomtól északkeletre feküdt, a közbenső terület temetőül szolgált. A kórházépület ma is áll. Alapításának az ideje egyelőre ismeretlen, a XVIII. század végén keletkezhetett. Alapítványokból tartották fenn, végsősoron ispotály volt, mint az a Herman Ottó Múzeumban letétbe helyezett iratokból kitűnik. Történetének a megírása az elkövetkező idők feladata. SASVÁRI LÁSZLÓ JEGYZETEK : 1. Az anyakönyvet az 1838. évig görög nyelven vezették, majd az országgyűlés rendelete értelmében magyarul. A Herman Ottó Múzeum megbízásából Baán István készítette el a magyarra fordítást és az anyakönyv másolatát, melyet mi is felhasználtunk. 2. A téma feldolgozása részletekbe menően megtörtént: Sasvári L.: Adatok a miskolci görögök demográfiai és orvostörténeti helyzetének alakulásához. Bp.. 1978. (kézirat). Semmelweis Orvostörténeti Múzeum Adattára: 688—78. — A kérdésről előadás is hangzott el, a Magyar Orvostörténelmi Társaság Szociológiai Bizottságának 1979. február 16-án, Budapesten tartott tudományos ülésén. Földesúri támadás a diósgyőri koronauradalom mezővárosai ellen a 18. század derekán ADATOK A DIÓSGYŐRI KORONAURADALOM TÖRTÉNETÉHEZ A 18. század derekán a paraszti árutermelés hasznának lefölözésére és a mezővárosi fejlődés ellen irányuló földesúri támadás a diósgyőri koronauradalmat sem kerülte el.

1 Külső kényszer hatására egymás után születtek meg azok a contractusok, amelyek jelentősen növelték az egyes települések lakosságának földesúri szolgáltatásait és alapjaiban veszélyeztették a jobbágyság és a mezővárosi polgárság korábban kivívott jogait, a mezővárosi fejlődés eredményeit. Az uradalom jobbágyainak földesúri szolgáltatásait növelő intézkedésekről és ezek hatásáról a kilenc úrbéri kérdőpontra adott paraszti válaszok szolgáltatnak megfelelő tájékoztatást. Az „A hol semminemű Urbáriumok és Contractusok nintsenek, az Földes Uraság által be vett adózások mibül állók azok is mioltátul fogvást, és mitsoda mód alatt hozattak be?" kérdésre adott válaszokban az uradalom lakói nem haboztak feltárni helyzetük előnytelen megváltozását, mert ügyük kedvező elintézésében reménykedtek. Valamennyi településre egyaránt érvényes megállapítást tükröz a felsőgyőriek panasza, amelyet a feltett kérdésre válaszképpen adtak: „Minek utánna 1755dik Észtben a Felséges