A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 18. (Miskolc, 1980)

Szlovákiai téka - Urbancová, Viera (red.): Zo zivota a bojov ludu Uhrovskej doliny (Dankó Imre)

Viera Urbancová (Szerk.): Zo zivota a bojov l'udu Uhrovskej doliny. Národopisné stúdie. (Az Ugróc-völgy népének életéből és harcaiból. Néprajzi tanulmányok.) Vydavatelstvo Slovenskej akademie vied. Bratislava, 1977. 504. lap. Az impozáns kötet a szerkesztő bevezetésén kívül tizenkét tanulmányt tartalmaz. A kötet végén orosz és német nyelvű összefoglalókat találunk, amelyek az egyes tanulmányokat egymástól elkülönítve ismertetik. A tanulmányokat Szlovákia felszabadulásának emlékére készítették és adta ki önálló kötetbe foglalva a Szlovák Tudományos Akadémia. A kötet tanulmányai a Radisa patak völgyének (Ugróc-völgy, Uhrovskej dolina) településeiről, az itt lakók életmódjáról, hagyományairól, kiemelten a forradalmi hagyományokról szólnak. A Radisa patak Bántól (Bánovce) DNy-ra ömlik a Berbravába, ami aztán D felé viszi vizét és Nagytapolcsánynál (Topolicány) torkollik a Nyitrába. Az É felé szűkülő völgyet mindkét oldalán hegyek övezik, a termőtalaj kevés és rossz minőségű. A völgy már a neolitikumban betelepült. Két településéről. Ksinaról (Ksinna) és Omastináról (Omasztiná) bebizonyított, hogy VIII—XII. századi szláv települések. A többi településről csak a XIII. század végéről (1295) vannak adatok; az ugróci (uhrovskej) uradalomhoz és várhoz (Podhrágy — Podhradie) tartoztak és régi szláv települések voltak. így Ksinna is, amelynek első említése 1352-ből ismeretes. VIII—XII. századi, elpusztult szláv település helyén alakult újjá. Hasonló Omastiná esete is. Ez is X—XII. századi, elpusztult szláv település helyén telepedett újra, a XIII. század végén, vagy a XIV. század elején. Első említése 1389-ből ismeretes. Závadát (Zavaaa) 1389-ben, majd 1481-ben említik, részben vlah népelemek ülték meg. Uhrovské Podhradiet (Podhrágy) 1481-ben említik először, önálló jobbágyközségként azonban csak a XVI. század második felétől kezdve szere^ pel. Abból a mezőgazdasági munkát végző szolganépségből alakult, •amely a vár alatt élt ^váralja). A XVII. század közepéig viszonylag jelentős volt a völgy településeinek demográfiai fejlődése. Ekkor Závadának (Zavada) 24 jobbágy famíliájában 120, Ksinnának (Ksinna) 44 jobbágy famíliájában 220, Radisának (Radissa) 20 jobbágy famíliájában 100, Zitnának (Zsittna) 44 jobbágy famíliájában 220, Omastinának (Omasztiná) 14 jobbágy famíliájában pedig 60 lakosa lehetett. A XVII—XVIII. században a demográfiai fejlődés lelassult, sőt visszaesés is előfordult. Okként a törökök 1663-ban történt betörését, valamint a Thököly-féle felkelést említi a kötet. Az uhroveci (ugróci) uradalom — melyet I. Ferdinánd 1547-ben Zay Ferenc, előbb egri. majd kassai kapitány, a török elől menekülő horvátországi birtokos nemesnek adományozott — kizsákmányoló gazdálkodása is sokakat földönfutóvá tett, több jobbágy elmenekült. Gazdasági és demográfiai konszolidáció csak a Habsburg-ellenes rendi felkelések — így nevezi a kötet a XVII—XVIII. századi magyar függetlenségi, sok vonatkozásban társadalmi harcokat, Bocskai. Bethlen, I. Rákóczi György, Thököly Imre és 11. Rákóczi Ferenc szabadságharcát •— leverése után, a XVIII. század 20-as éveiben következett be. Erről tanúskodnak az 1728. évi összeírás adatai. Ekkor Zavadán 50 adózót (250 lakos), Ksinnán 71 adózót (350 lakos), Radisán 13 adózót (65 lakos), Zitnán 30 adózót (150 lakos), Omastinán 27 adózót (135 lakos), Uhrovské Podhradién 16 adózót (80 lakos) mutattak ki. A XVIII. század második felében a gazdasági és társadalmi bajok ellenére is nagymértékben szaporodott a lakosság. Földhiány, túlnépesedés mutatkozott. 1787-ben Závadának már 418, Ksinnának 716, Radisának 151, Zitnának 293, Omastinának 296, Uhrovské Podhradiének pedig 116 lakosa volt. A népesség