A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 18. (Miskolc, 1980)

Szlovákiai téka - Sirácky, Jan (red.): Slováci v zahranicí II., Sirácky, Jan—Vasely, Stefan (red.): Slováci v zahranicí III. (Bodnár Mónika)

szlovákok lábbelije fehér ,,/capce" (botos), ünnepekkor színes lábbelit viselnek. A férfiak általában bocskort, ünnepi alkalmakkor legtöbbször fekete csizmát hordanak. Ám ez a viselet (lábbeli és ruha egyaránt) mindinkább háttérbe szorul. Egyre gyakoribbak még a homogén szlovák falvakban is a városi, üzleti ruhadarabok. Egyedül Stará Pozovában általános a hagyományos viselet. A Slováci v zahranicí harmadik kötetében néprajzi szempontból különösen fontos Viera Kantárová: Vyvoj nábytku na úschovu odevu na Dolnej zemi (A ruhatartó bútorok fejlődése az Alföldön) című tanulmánya, amelyben időrendi sorrendben leírja a láda fejlődését. Ismerteti a különböző típusokat, azok eredetét, időbeli és térbeli előfordulását, dekorációját stb. Külön kitér a láda homlokzatánál', mintáira, ismerteti a különféle díszítési módokat. Részletezi a díszítőelemek eredetét, rámutat arra, hogy milyen motívumok kerültek a népi díszítőelemek közé a renesancie, vagy a barokk hatására. Megemlíti a régi típusú falusi szekrényt is, és külön kitér a kis szekrényre, amely a ládáról a szekrény használatára való áttérést segítette. Tanulmánya utolsó fejezetében a ruhafogas fejlődését követi nyomon. A befejezésben szól arról, hogy a ruhafogasok különböző formái még ma is nagy számban megtalálhatók az alföldi szlovákoknál, de a ruhák tartására szolgáló régi bútordarabokból ma már csak elvétve találunk néhányat. Ugyanebben a kötetben Tábori György: Slovensky Vudovy dorn v Békéscsabe (Szlovák tájház Békéscsabán) címmel a békéscsabai tájházról írt. A tájház berendezésénél több szempontot kellett figyelembe venni: többek között a betelepült szlovákok és a békéscsabai magyar lakosság szokásanyagának és eszközanyagának keveredését. A szerző leírja a ház külsejét, belsejét és udvarát, részletezi az egyes helyiségek berendezését, a bútorok stílusát, helyét a lakásban, ismerteti a munkatárgyak és munkaeszközök elhelyezését. Külön ír a tiszta szoba, a pitvar, a hátsó szoba és a két kamra szerepéről és funkciójáról a békéscsabai parasztok életében. Nem kimondottan néprajzi jellegű, de feltétlenül figyelmet érdemel Ján Sirácky: Niektoré historicko-etnografické aspekty a problematika vyskumu dolnozemnych slovákov (Néhány történelmi-néprajzi aspektus, és az alföldi szlovákok vizsgálatának problematikája) című tanulmánya. A szerző a külföldi szlovákok kutatásának eddigi eredményeit írja le, különös tekintettel a mai Jugoszlávia területén élőkre. Sajnálkozással közli, hogy a tótkomlósi szlovákok néprajzának et- történetének kutatásával kapcsolatban ez ideig semmiféle közös magyar-szlovák publikáció nem jelent meg. Megjegyezzük azonban, hogy a Békéscsabai Múzeumok Közleményei sorozat 1974-ben egy teljes kötetet szentelt a tótkomlósi szlovákok néprajzának. A Slováci v zahranicí második kötetének tanulmányaihoz világnyelvű öszszefoglalók kapcsolódnak, a harmadik kötetben azonban nincs idegen nyelvű resümé. BODNÁR MÓNIKA