A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 18. (Miskolc, 1980)

Néprajzi közlemények - Hankóczi Gyula: Adalékok Gömör hangszeres népzenéjéhez

A fűzfasíp neve időnként keveredik a hepp elnevezéssel. Készítése a bégciőhöz hasonlóan történik. Nem kell azonban a kérget elvékonyítani, hanem egyik végén bedugni — szélvezető rést hagyva a kéreg és a dugó között —, a kéregre pedig szélhasító nyílást vágni. A fűzfasíp szabad végét másik dugóval elzárva és azt tologatva, a hangszer hangolhatóvá válik. E gyerekhangszertől már csak egy lépés a végenfúvós dugós furulya, csupán a csőre kell lyukat vágni. Furulyák közül mind a végen, mind az oldalfúvós szerkezetű ismert. Míg azonban az első levezethető a fűzfasípból, a második eltér ettől, mert sípja mindössze egy lyukból áll, a hangnyílásokkal egy vonalban, de azoktól távolabb, a hangszer vége felé. A hangszer élő gyakorlatával nem találkoztunk. Hangszeres együttesről akkor beszélünk, ha legalább két személy, két hangszeren egyidejűleg játszik. Alkalmi együttesek közül említettük a citera — bőgő (ti. dörzsöléssel való hangkeltés, és a citera—harmonika kettőst. Alkalminak kell tekintenünk, mert rendszeres együtt játszásukról nincs szó, s egységes játékstílusuk nem alakult ki. Ezzel szemben az állandó együttesek — a cigány- és a magyar bandák —, mindkét előbbi feltételnek megfelelnek.

10 A két együttes közötti alapvető különbség, hogy az alkalmi spontán, az állandó pedig tudatosan szerveződik. Ez utóbbi felkészültebb, a hagyományt jobban tolmácsoló, népszerűbb. A cigányzenekarok tagjainál tudatos felkészülést látunk. Váradi Kálmán zádorfalvi prímás, pályája kezdetén két hónapig tanult más prímásoknál. Délelőtt és délután egy-egy órát foglalkoztak vele, utána egész nap gyakorolt. Mikó István keleméri prímás és Horváth Béla cimbalmos ugyancsak hónapokon keresztül tanultak mestereiknél. Ehhez hasonló a magyar bandák felkészülése is, de kevésbé tudatos, benne nagyoob szerepe van spontanitásnak, a magától tanulásnak. „Belegyöttem én" (ti. magamtól) — mondta a 86 éves M. Babus Béla gömörszőlősi parasztzenész. A felkészülés után a prímások megalakították zenekarukat, többnyire rokonaikból. Zádorfalván a múltban Dávi Marci bandája volt a legismertebb. Napjainkig működik Váradi Kálmán és Mikó István zenekara. Keleméren parasztbanda is muzsikált a Rási testvérek és Precskó István közreműködésével. Vilyuz Lajos Zubogyon alakított együttest. Zenészeiket disznótorba, névnapra, eljegyzésre, keresztelőbe, bálba, lakodalomba hívták, olykor temetésre is. Játszottak még karácsonykor, újévkor, húsvétkor és aratáskor is.

11 Nemcsak saját falujukban, hanem a szomszédos községekben is muzsikáltak. Mikó István kcleméri zenekara például gyakran játszott Keleméren, Serényen, Putnokon, Dubicsányban, Aggteleken, Imolán, Zubogyon, Trizsen, Alsó- és Felsöszuhán. Gömörszőlősön. Dávi Marci legendás zádorfalvi bandája előszeretettel járt Felsőnyárádra is. A zenekarok más falukba való szereplésekor szokás volt szekeret küldeni eléjük, hogy a hangszereket — cimbalmot, bőgőt — könnyebb legyen szállítani. Máskor az is előfordult, hogy nagy hangszereik nélkül, csupán hegedűkkel és kontrákkal indultak köszönteni. A zenekarok leggyakoribb zenélési alkalma a lakodalom volt. A házigazda, vagy a vőlegény fogadta fel őket, Imolán szerződést is kötöttek. Ebben a zenekarvezető a bér egyötöde — mint előleg — fejében elkötelezte zenekarát a lakodalomra. Ekkor állapodtak meg abban is, hogy szekeret kapnak e vagy sem. A zenészek az esküvő napjának délelőttjén jelentek meg a vőlegény házánál, s fogari iák a vendégeket. Innen indultak a násznéppel együtt a meny-