A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 18. (Miskolc, 1980)

Néprajzi közlemények - Újvári Zoltán: Mutatvány egy gömöri földműves közmondás- és szóláskészletéből

Megjártam az áprilist. Ha egy ember elmegy valamilyen ügyét intézni a városba, a szomszéd faluba, tehát, amikor hosszabb időt tölt el, de fölöslegesen ment, mert nem tudott semmit sem intézni, s ha a dolog azért is bosszantó, mert valakinek a javaslatára ment, akkor mondják: Megjártam az áprilist. Az árnyékába sem léphet. Összehasonlításkor szoktuk mondani, akár tárgyra, akár emberre, de még egyébre is, mint pl. véleményre a mezőn: A Kasza Józsi kukoricája az enyimnek még az árnyékába sem léphet. Ez azt jelenti, hogy az egyik kukoricatábla sokkal jobb, jól megvan művelve, gazdagabb termés várható. Vagy pl. : Tóth Károly lova az enyimnek még az árnyékába sem léphet. Az ő lova nem olyan jó, mint az enyém. Gyermekről is mondják, ha az apja jótulajdonságait nem örökölte, nem olyan szorgalmas, ügyes, becsületes stb. : Feri az apjának még az árnyékába (vagy: nyomdokába) sem léphet. Árnyékáért becsüljük a vén fát. Az öreg, idős emberek nagy időket megéltek és tapasztaltabbak, gyakorlottabbak, nagyobb tudásúak a fiataloknál. Öreg korban, amikor már a munkaerejük csökken, nem tudnak már csak keveset dolgozni, mint ahogy az öreg fa is keveset terem, de jó nyáron az árnyékában megpihenni, úgy jó az öreg embereket a tanácsaikért, tapasztalataikért meg mindazért, amit addig tettek, tisztelni és megbecsülni. Én is voltam valaha szép asszonynak kocsisa. Így dicsekszik, akinek legénykorában (vagy még később is) sok szeretője volt, sok szép asszonynak kurizált, sok menyecskét meghódított, de most már mindez a múlté, csak beszélni lehet róla. Amiként az atyák fújják, a fiak akként táncolnak. Ez ritkábban kerül szóba, nem is valamilyen személyes esettel kapcsolatban, hanem általánosságban, ha az élet dolgairól beszélgetünk. Ha az apáink, öregatyáink becsülettel éltek és dolgoztak, bennünket jól elindítottak az élet útján, akkor mi is jó körülmények között élhetünk, vagy fordítva. Bagoly is bíró a saját odújában. Saját otthonában mindenki úrnak érzi magát, az egyébként gyáva vagy szegény ember is. A saját portáján mindenki azt tesz, amit akar. Főleg akkor hangzik el, ha az illető más helyen meghunyászkodik, de otthon a családjában pattog, hangoskodik, uralkodik. Ehhez még hasonló, kicsit más értelemben is az, hogy: Minden kakas úr a maga szemétdombján. Az a ba.j, hogy a nyaka véres. Tréfás mondásként hangzik el. Régi, öreg, már agyonhasznált eszközről, tárgyról mondjuk. Előveszünk a padról, a kamrából, mert szükség lenne rá. pl. egy baltát, de az éle ki van csorbulva, vagy egy régi bundát, de a moly megrágta, így szólunk: Nincs ennek nagy baja, csak éppen a nyaka véres. Ez valójában azt jelenti, hogy nem sokat ér. Ügy dolgozik, mint a barom. Dicséret is meg nem is. A jó dolgos emberről szokás mondani. Régen nagy becsülete volt a keményen dolgozó, szorgalmas szegény embernek. Az ilyennek volt is mindig munkája. Közös munkába szívesen hívtak ilyen embert, vagy napszámba, mert nagy lendületével, szorgalmával, iparkodásával a többi munkást is ösztönözte, pl. ha kaszáltak, első kaszásnak állították, a többiek igyekeztek utána, szégyen lett volna lemaradni. Az olyan emberre azonban, akinek nem lett volna fontos, hogy kíméletlenül hajtsa magát, pl. egy jobb módú