A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 18. (Miskolc, 1980)

Néprajzi közlemények - Niedermüller Péter: Adatok Rudabányácska településtörténetéhez

a lőcs a későbbi, vastengelyes példányokon jelent meg. A kólyának két merev rúdja volt, melyeket egy fából faragtak ki a rámákkal. A két ráma közé négy karfa volt becsapolva. A kólyán hat rakonca volt. Oldaldeszkát nem használtak, csak a régi cipészek, csizmadiák csináltatták létrásra, oldallal a kólyát, mert azon hordták vásárra a portékájukat. Ez a kólya azonban elsősorban a szegény ember járműve volt. Ritkán fogtak bele állatot, főleg emberek húzták. Ezzel szállították haza a fát az erdőről, s kisebb terhet fuvaroztak vele a falun belül. Beálltak a két rúd közé, s a rudaknál fogva húzták, vagy hevedert vetettek a vállukra, melyet az első karfához erősítettek, s azzal húzták, a rudakkal pedig irányították a kólyát. Alkalmanként egy-egy lovat vagy szamarat fogtak a járműbe, melyek istránggal hámfán húztak. Más volt a fogatolás módja, ha ökröt vagy tehenet fogtak a kólyába. Az állat ilyenkor a rúdon húzott. Az egyesjármot csuklós karikákkal erősítették fel a rúd elejére, végétől 15—20 cm-re. Befogáskor a rudakat a járommal együtt felemelték, majd azokat leengedve csúsztatták a jármot az állat nyakára/' Ilyenkor hámfát és istrángot nem használtak. A fogat mellett haladva, a rucia t fogva irányították az állatot. A kólyát azonban többnyire emberi erővel vontatták, mivel elsősorban olyan emberek birtokában volt ilyen jármű, akiknek nem volt igásállata. A kólya nehézkes jármű volt, fával megrakva még akkor is nagyon „tolta" hegyről lefelé az embert, ha bekötötték a kerekét, s könnyen „becsavarta" gazdáját az árokba. 2. kép. Tóth István, a „kólya" készítője 3. kép. A kólya szerkezete: 1. ráma, 2. karfa, 3. rúd, 4 kerék, 5. küllők, 6. agy, 7. agykarika, 8. rakonca