A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 17. (Miskolc, 1978-1979)

Történeti közlemények - Benedek Miklós: A rendőr őrmester Miskolci Útmutatója

A rendőr őrmester Miskolci Útmutatója Egy 75 éves rendőrségi zsebkönyv tanúságtétele Ha háromnegyed évszázaddal ezelőtt Miskolcra tévedt egy idegen és meg akarta tudni, hol találja például a M. kir. Sóhivatalt, az ügyvédi kamarát, valamely cselédközvetítőt, fogorvost, a halas piacot, vagy valamelyik kereskedőt, a rendőri őrszem nem jöhetett zavarba az érdeklődéstől. Kihúzta zubbonya zsebéből a Berecz Lajos rendőr őrmester írta Czimtár—Miskolczi Ütmutató— Rendőrségi Zsebkönyv című karcsú kis kötetet, amely vászonborítású kemény táblák közé szorítva, aranyozott címnyomással minden rendőrnél zsebben volt, s máris válaszolhatott, mert a könyvecske mindenről pontos felvilágosítással szolgált. „Ezen czimtár összeállítása által elejét vélem venni azon bizonytalanságnak, amellyel különösen az újoncz rendőr küzd, ha tőle valamely hivatal, vagy czég holléte megkérdeztetik. De hasznos útmutatóul szolgál e czimtár a városba jövő idegeneknek is, kik benne azonnal megtalálhatják a keresett hivatalt vagy üzletet. Hogy e czélt elérjem, befoglaltam oly adatokat is, amelyek tapasztalatom szerint olykor-olykor szükségesnek bizonyultak. Ha a lakások, vagy nevek nincsenek oly pontosan meghatározva, kérem ezért a t. közönség szíves elnézését." — E gondolatokat jegyezte fel a könyvecske Előszavába a szerző, Berecz Lajos városi rendőr őrmester 1903-ban, amikor is „Szelényi és Társa Könyvnyomdája Miskolcz" e fontos útmutatót kinyomtatta és feltehetően a rendőrök kezébe került. Az útmutató hetvenöt év távlatából sok érdekes adalékot mond el a századfordulót követő évek Miskolcáról. A szerző harminchat kisebb-nagyobb fejezetbe tömöríti az általa szükségesnek tartott ismereteket. Közülük kettő —• a halászati és vadászati tilalmi idők ismertetése — a mai érdeklődőnek talán keveset mond, a többi harmincnégy fejezet annál érdekesebb, sőt helyenként izgalmas is. Érdemes némelyiket közelebbről is megnézni. Elsőként, mint legfontosabbat, a rendőrséget mutatja be az őrmester szerző. A rendőrnek ismernie kell elöljáróit, tehát természetes ez a részletes bemutatás, de az Előszó szerint a szerző civileknek is szánta könyvét, így azok is az első lapokon megismerkedhettek a városi rendőrség felépítésével — a legénység nélkül —, megtudhatták nemcsak azt, milyen beosztások vannak, egy-egy munkakörben hányan tevékenykednek, hanem a tisztséget betöltők nevét és lakáscímét is. Érdemes itt megemlíteni, hogy a főkapitányi tisztet betöltő Lukács Béla lakott egyedül a Major utca külső végén, a mai Vologdalakótelep nyugati szélén, ami akkor külvárosnak számított, a többiek a legszorosabban vett belvárosi utcákban éltek. Miskolc rendezett tanácsú város közigazgatásának bemutatása következh a könyvecskében, a rendőrségéhez hasonló rendszerrel. A különböző városházi tisztségeket 1903-ban huszonnyolcan látták el, de közülük többen más városi hivatalokban — Pénztári hivatal, Árvaszék, Békebíróság, Fogyasztási adókezelő hivatal, Anyakönyvi hivatal — is tisztséget viseltek. A főpolgármester, dr. Szentpáli István volt egyben az Árvaszék elnöke és az anyakönyvvezető is, de rajta kívül igen sokan foglaltak helyet két-három-négy hivatalban. A városi