A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 17. (Miskolc, 1978-1979)

Történeti közlemények - Kovássy Zoltán: A kolera és parasztlázadás Borsodban

násokat meg köszönte, a T. Ns. Vgye zászlóját pedig, melyet pompának okáért az Ör Sereg ki kértt, a Vármegye házához vissza adtak, az egész Ör Sereg el oszíattatott. a puskájok pedig a T. Ns. Vgye részére vissza adattak: egyszersmind ekkor meg határoztatott, hogy Miskoltz Várossában állandó Polgári Katonaság állíttasson fel, melly dolognak el intézése egy kiküldött Deputatiora bízattason." ,,A parasztok fel zendülésének némi némű oka volt az is, hogy a helységek, városok egymástul el zárattattak, és így se munkát, se kenyeret nem kaphatván Pesten is nagy zenebonát tsináltak és a Cordont. vagy el záró katonaságot le verték, és szabad járást kelést tsináltak magoknak, Miskoltz várossá és a megyebeli helységek is a Cholera idejében úgy el záródtak egymástul, hogy egyik Megyébül a másikba menni, semmiképpen nem lehetett. A ki Miskoltzrul ki ment, annak Czinbül öntött balyigát adtak, annélkül ki sem mehetett a Városbul, és annélkül bé sem jöhetett. Katona Strásák voltak minden kapuban, a mellyeken az Ország utak ki és be vezettek, a mellesleg levő ki és bé vivő utakon Bakterok és Lakosok vigyázaton állanak: A Jó Istennek neve légyen áldott, hogy ezen pusztító nyavalya meg szűnt és a rend ismét helyre állott; mert ha ezen bé zárások még tovább tartottak volna, bizonyára Borsodban is nagy zenebonák származtak volna, hanem szerentsére tsak egy két hétig volt itt a szorosabb bezárás; A parasztok zendülése leg inkább Zemplén, Szepes, Sáros és Abaúj Vgyékben terjedvén el. minekutánna azok közül sokan el fogattattak és fel akasztattak, a tsendesség helyre állott." Néhány érdekes természeti eseményről a következő évek során is találunk naplóbejegyzéseket. így az 1835. évről. ..Nevezetes ezen esztendő arról is, hogy valamint a Multt is igen száraz volt a nyári és tavaszi holnapokban, s így a vízfolyások felettébb meg csökkentek, s a Tiszán is által lehetett gyalog menni, de a marha dög is szerfelett uralkodott, úgy hogy temérdek sok Szarvas marha el hullott, de a Lovakat nem érte a veszély." ,.1836. 6.-ik Májustól kezdve egész hétig rendkívül hidegek voltak annyira, hogy a Szőlők, gyümölcsfák, nagy részben mind meg fagytak, és így mivel Martius 26-án az alma fák levelei már egészen ki indulva voltak, Annyival nagyobb kár okozódott a Gyümölcsfákban, de leginkább a Szőlők semmivé lettek, úgy hogy a Kis Kaszáson lévő Szőlőmben, hol a multt esztendőben jó 2 hordó bor termett, az idén alig találtatott 10, 12 fürt Szőlő és így ahol 60, 70 hordó termett máskor, az idén alig volt 1. hordó bor." Az 1840. év ugyancsak vészes betegségről tanúskodik. ,,Ugyan tsak ezen Esztendőben Februárius holnap végével és Martius holnapban rendkívüli betegség uralkodott Szendrőben, tudniillik fekélyes forró nyavalya, és mint egy 100 ember, minden valláson lévőkbül összvesen el haltak, a betegek házaik fekete keresztel + voltak meg jegyezve, ami még jobban el kedvenlenítette a Szegényeket: leginkább hullottak el a Szegényebb Sorsúak, azonban némelly izmosabban is el haltak. Mi egynéhányan, úgymint: G. Csáki Sigmond és Hitvese G. Vai Eulalia, a helybéli lelkész Tisza Marjási Gábor. én. és a Fő Szolga Bíró Gombos Miksa, és Okolicsányi László, majd mindétig együtt voltunk, egymást bátorítván, de Csáki Sigmond, feleségével együtt még is el mentek Alsó Zsoltzára, ahonnan azonban 8-ad vagy kilenced napra már vissza jöttek, miután szűnni kezdett a nyavalya, én egy lépésnyire sem