A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 17. (Miskolc, 1978-1979)

Történeti közlemények - Dobrossy István: A tapolcai apátság mindszenti serfőző műhelye

a helyzethez alkalmazkodó „akkárminémű oeconomiát (gazdálkodást) indítani és magának hasznot hajtani, de úgy, hogy az apáturaságnak semminemű kára ne legyen, a jobbágyok ne agreváltassanaik (terheltessenek), a Majorságbéli szőleit illendő képpen miveltesse és dolgoztassa és ne hadgya el pusztulni vagy parlagosodni azokat."

15 Foglár György tapolcai apátsága idején — az apátsági gazdálkodás újszerű jellegének és rendszerének végleges kialakulása előtt — azonban elkezdődtek azok az egyházon belüli küzdelmek, amelyek 1770—1780 között kiteljesedve, Mária Teréziától kezdve, Eszterházy Károly egri püspökön keresztül, Bacsinszky András görög katolikus püspökig foglalkoztatták a klérust és a közigazgatást. A tíz évig folyó vitának (amelyben a fő kérdés a mindszenti templom és a plébánia hovatartozása volt) 260 lapos iratanyaga maradt az utókorra. Ebben az iratanyagban — többek között — megtaláljuk a tapolcai apátság jövedelmeinek felsorolását is. A kimutatásokat Bárány János készítette el, aki 1771—1773 között jószágkormányzó, 1773—1775 között (amíg az apáti tiszt megüresedése miatt az apátsági birtokokat a diósgyőri koronauradalom kezelte!) kamarai kormányzója volt az apátsági birtokoknak. A robotrmegváltás, a ház- és pincebérletek mellett az apátság jövedelemforrását szolgálták a házas zsellérek pincebérletei, a boltbérletek, a mészárszék, az Arany Bárány korcsma, a pincék között és a házaknál levő borkimérések, a Vágó malom, a miskolci kúria görög kereskedőjének boltbérlete, egy üzlet zsidó bérlőjének évi díja, a kávéház és a pálinkamérés. A több, mint 6000 magyar forintra menő évi tiszta jövedelem, ill. apátsági bevétel felét a sörház és az itt készült italokat értékesítő korcsma adta. A sörház a „legszerényebb számítással" évi 1000 rajnai forintot, az a korcsma pedig, amelyben évente 300 hordó bor, 400 hordó sör és 30 hordó pálinka fogyott el, évi 2000 rajnai forint jövedelmet biztosított az apátságnak.

16 A levéltári adatok ennyit vallanak a mindszenti sörgyártásról, a serfőzőműhely történetéről. Ezek egyértelműen azt mutatják, hogy a tapolcai apátság mindenkori jövedelmének fontos részét, összetevőjét alkotta az az összeg, amely a sör- és a pálinkafőzésből, az italok értékesítéséből befolyt. Befejezésként csupán két, eddig megválaszolatlan kérdésre keresünk magyarázatot. Egyrészt arra, hogy hol volt a serfőző műhely, másrészt pedig arra, hogy mikor szűnt meg Mindszenten a sergyártás. Az üzem egykori helyének meghatározásához Reindl Ferenc, (Borsod megye hivatalos mérnöke) által 1777ben készített térkép áll rendelkezésünkre. Ez a térkép Mindszent legrégibb (s talán egyetlen) telkes térképe. E térkép szerint — amely megegyezik az 1818-ban Domby István által készített térkép idevonatkozó részével — a serház a mai Szamuely utca mindszenti templom felé eső sarkán, a volt Lonovich, mai Földes Ferenc utcával szemben állt. A sörházra és a sörgyártásra vonatkozó mindszenti adatok Bárány János 1773—1775 között készült kimutatásaival megszakadnak. Az 1777-ben készült térkép még feltünteti, egy peres levélben pedig még 1818-ban említik, de meglétére az 1840-es évektől még közvetett adat sem utal. A miskolci kéziratos naplók adatai szerint a mindszenti serház tűz martaléka lett, s mert ekkor még nem tartozott Miskolchoz, ennek az idejét a 19. század közepe előtti évekre tehetjük. Dobrossy István