A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 17. (Miskolc, 1978-1979)

Történeti közlemények - Kárpáti László: Két „ráckevei” ikon Miskolcon

19. Genthon István: Magyarország Művészeti Emlékei. 2. Bp., 1961. 93. 20. Fülep-Dercsényi—Zádor: A magyarországi művészet története. Negyedik kiadás, Bp., 1970. 355—356. 21. L. Pusztai i. m. 116—119. (Acta Históriáé Artium; Tomus XIX.) 22. L. Pusztai i. m. 119. A közölt fényképek az OMF archívumából származnak. Két „ráckevei" ikon Miskolcon A Herman Ottó Múzeum törtneti gyűjteményében hét ikon található. Ezek közül kettő orosz, kettő ukrán és három délszláv eredetű. A három délszláv ikon közül kettő külön is említésre méltó. A magyarországi metabizánci művészet a 17—18. században fokozatosan a virágzó dunai-barokk hatása alá került. A barokk diadalát és végleges meggyek eresedését hirdetik a korabeli szerb és görög alapítású templomok ikonosztázai (Eger, Miskolc, Szentendre), de még a korszak jóval szerényebb görögkatolikus templomainak (Hajdúdorog, Máriapócs, Szerencs, Abaújszántó stb.) berendezései is. Bár a barokk ebben a kultúrkörben képes volt szerencsés szintézisbe hozni a több évszázados bizánci tradíciót és a „modern" korstílust, mégis némi kozmopolita ízt adott a Duna-melléki ortodox népek művészetének. Ez a sajátos jelenség könnyen befogadásra talált mind nacionalista szerbek, mind a beilleszkedésre hajlamosabb görögök és makedorománok között. A 18. század utolsó harmadában tevékenykedő ún. „Ráckevei Kör" állt ellen legtovább minden neologizmusnak, de konzervatívnak mondható felfogása ellenére — mint ezt gyűjteményünk két ikonján látni fogjuk — mégis magába olvasztott barokk elemeket is.

1 Ikonjaink térbeli-időbeli elhelyezése nem jelent bonyolult feladatot. A ráckevei szerb templom 1765—1771. évi megújításakor készült falkép anyaggal mutatnak feltűnő rokonságot.- A ráckevei freskóciklust Teodor Gruntovics és köre festette.-' A Moszkopoliszból származó Gruntovics a Balkán nyugati elemektől kevésbé áthatott konzervatív modorában alkotta meg ráckevei falképeit. Ezt a festői felfogást követi a valószínűleg Iszai Sztefanovics arehimandrita ráckevei működése alatt — jórészt balkáni festőkből — toborzott műhely, melynek termékenységére jellemző, hogy alig akad hazai ortodox templom, melyben a műhely egy vagy több produktumával ne találkoznánk. A hagyományokhoz való görcsös ragaszkodás ellenére is kettősség jellemzi ezt a terjedelmes emlékanyagot: egyrészt hagyományos festő interpretálás, másrészt a bizánci ikonográfiától idegen latinizmusok befogadására való hajlandóság. Két ikonunk közül — melyek valószínűleg egy kéz munkái —, a Szentháromságot ábrázoló (ltsz: 78.331,, 1. kép) pregnáns bizonyítéka ennek a kétarcúságnak. A tábla hierarchikusan felsorakozó, ún. „választott szentek" által közre-