A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 17. (Miskolc, 1978-1979)

Történeti közlemények - Joó Tibor: A fáji kastély

5. kép. A római Lukrécia relief Ezekről a domborművekről már 1939-ben azt írták,

IR hogy ..jókvalitású munkák, valószínűleg Marco Casagrande művei''. Genthon István 1961-ben írta azt,

19 hogy „Marco Casagrande műve, 1838—1941". Marco Casagrande olasz szobrászról írva (aki 1804-ben Miave-ban született és 1880-ban Cison de Valmarinban halt meg), ,,A Magyarországi Művészet Története'' megemlíti,

20 hogy Pyrker érsek révén került hazánkba és több, mint 20 évig dolgozott itt. Egerben is több segéddel dolgozott, a székesegyházon kívül több megyebeli kúriának (így a fáji Fáy-kúriának — 547., 548. kép) készít díszítő szobrokat, reliefeket és arcképeket is, ezzel felébreszti kissé a szobrászat iránt oly nehezen ébredő érdeklődést. Casagrande szerepét és — többek között — fáji tevékenységét legújabban és a legalaposabban Pusztai Lászlónak 1973-ban olasz nyelven megjelent tanulmánya ismerteti és világítja meg.

21 Bizonyította, hogy Casagrande Fáy István megbízásából ékesítette a gróf borsodvidéki kastélyát reliefekkel és egy stemmával, amely a kapubejáratot díszítette. A fáji domborművek bemutatása mellett idézi a Magyar Néplap egyik 1857. évbeli cikkének azt a részletét, amely mind Casagrande alkotói mivoltát, mind az alkotás 1845ben történtét igazolja: .,Midőn szerencsénk volt ott leendeni 1845-ben, a híres Casagrande-szobrász, ki az egri templom szobrait készíté, a kastély termét látta el remek domborművekkel, nevezetesen Lucrétia Romanat tőrrel a szívében, nagyon hiteles, 18 láb hosszú és 7 láb magas; nemkülönben a Pánt a nimfákkal és az Aurorát." Leírja Pusztai azt is, hogy nem egyedül ez a kis leírás segítette annak tisztázásában, hogy ki a szerző, hanem tisztázni kellett a datálási tévedések miatt a művész Pesttől való teljes távollétét is. A szerző által kifejtett véleményt alátámasztotta a művész által 1845-ben Fajból Kopácsy prímás-érsekhez küldött levél is. Casagrande „a fáji kastély díszítményeinek elkészítése után, 1845-ben tért vissza Egerbe, azután Esztergomba, ahol a négy evangélista szobrain dolgozott az 1847. novemberi befejezésig. Kopácsy halála után elhagyta Esztergomot és Pestre ment, a vidék központjába; az esztergomi művek sorozatával a magyarországi művek sorát elkezdve."

22 Casagrande hatásával is kiérdemelte, hogy e cikk keretében is részletesebben