A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 17. (Miskolc, 1978-1979)

Történeti közlemények - Joó Tibor: A fáji kastély

2. kép. A kastély bejárata feletti Fáy-címer nak (bár egyes márványalakok egy-két ujja, lábfeje letört), s művészeti értékük és jelentőségük miatt részletesebb ismertetést érdemelnek. A domborművek „Aurorát", a „Szatír ünnep"-et („Pán a nimfákkal) és „A Római Lukrécia történet"-ét ábrázolják. Az „Aurora" (3. kép) szimbolikus megörökítése a Fáy család rezindenciális házának; a vidék és a szülőföld felé fordulás, a klasszikus kultúra megvalósításának epikus jellemzője. A két szárnyas ló áítal vontatott kocsijával — magát szerelmének átengedve — felhők felett száguldó istennő. . . , az őket kísérő és virágokat szóró vidám puttók alakjai, az alattuk látható kies vidék... a klasszicista művészet jellegzetes megelevenítési és szimbolizálási formái. A fáji reliefek közül legjobban kitűnik Pán ábrázolása a nimfákkal (4. kép), mind a látványos kompozíció, mind a formálás alapján. A nimfák kilenctagú csoportja körében egy dombon spiccel Pán — az embertörzsű, kecskelábú szatír —, jobb kezében egy lángoló fáklyát tartva, míg bal kezében a sípját emeli a szájához. A nimfák vidáman táncolnak a síp hangjára, kezükben virages gyümölcskoszorúkat tartva. Pán közelében egy öreg pásztor és a síp istennője; lábaiknál Cupido, a szerelem istene. A táncoló nimfák körében állnak Orfeusz és Euridike mitológiai alakjai is, akik szomorúan figyelnek. A római Lukrécia történetét ábrázoló — több, mint öt méter hosszú és két méter magas — harmadik dombormű (5. kép) közepén Lukrécia, az őt karoló apja és a térdre roskadt anya háromszögalakzatot képez. Mellettük áll