A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 17. (Miskolc, 1978-1979)

Történeti közlemények - Joó Tibor: A fáji kastély

melletti falrészen levő márványtábla tanúsága szerint 1862. március 17-én halt meg. (Itt nyugszik Hernád Kértsi és Fái Gróf Fáy István az uralkodó Máltai Rend vitéze és családjának végivadéka. Sírján kesereg a nemzeti zene Musája Meghalt Fülesen Sopron megyében Élte 56 évében .. .") Gróf Fáy Mária báró Meskó Jakabné lett; az ő unokája volt gróf Zichy Rezsőné, aki a birtokot és a kastélyt a XIX. század utolsó évtizedeiben birtokolta. A későbbiekben Vitéz Győző és családja volt itt a birtokos; a kastély jelenleg a magyar állam tulajdona. A fáji birtoktörténetet vizsgálva feltételezhetjük azonban azt is, hogy a jelenleg is meglevő kastélyépület kialakításánál a XVI. és XVII. századi oklevelekben már említett fáji kúriát felhasználták, vagy bővítették, vagy az új kastély a régi építmény (udvarház) helyén épült. Ilyen 1589-beli oklevelekre hivatkozik H. Takács Mariann is („tötali curia in praedicta possessione Fay")," s 1679. május 11-én jegyezték fel a Fáy família jószágainak lajstromában és urbáriumában, hogy „ ... Fayban jutott énnékem Szegény Bátyám Fáy Mihály uram puszta Curiája ... A mellett Szegény Fáy Gábor uram puszta Curiájának fele..."

12 Mindenesetre tény az is, hogy a mai kastély észak—déli irányban elhelyezkedő középrésze alatt található a középkorinak tekinthető alápincézés. Az egyik monográfia is úgy vélekedik,'" hogy a kastély északi és déli szárnyait később építették. Az 1840-es évekre tett klasszicista átépítés időponti adatait (a klasszicista stílusú elemeken kívül) két körülménnyel kívánom alátámasztani, mégpedig egyrészt azzal, hogy a keleti homlokzat középrizalitján levő két címer (a Fáy család grófi címere és a máltai lovagrend címere) egyikeként nyilvánvalóan azután helyezték el a máltai lovagrend címerét, hogy az 1806-ban született Fáy Istvánt máltai lovaggá avatták (ami nem történt meg 30 éves kora előtt), másrészt a dísztermet díszítő Casagrande-reliefek is 1844—1845-ben készültek,"' s nyilvánvaló, hogy ezeknek a díszítőelemeknek az elhelyezésére az átalakítás során, illetve annak befejeztével került sor. A déli szárny egyik emeleti helyiségének síkfödémje, valamint az épület elé itt megépített nagy terasz és kétkarú lépcsőfeljáró nyilvánvalóan ebben az évszázadban épült. A kastély — éppen úgy, mint a műemlék jellegűvé minősített templom — a falu egyik kiemelkedő pontján, domboldalban épült fel, s kelet, észak és nyugat felé földszintes —, dél felé emeletes kialakítású. Szabadon álló, elnyújtott U-alaprajzú épület 4+4+3 +3+3+4-1-4 tengellyel, ezek közül a második és a hatodik négy tengely az oldalrizalitok előreugrása, közép- és oldalrizalitokkal (1. kép). A középszárny két oldalán középrizalit, ebben a részben előcsarnok és nagy belmagasságú díszterem (kb. 5 méter magas ablakokkal). Az udvar felől oldalfolyosós; a folyosó csúnya vasablakokkal van elzárva, s árkádjai részben be vannak falazva. A belsőben fiókos dongaboltozat és hevederek közötti csehsüvegboltozat. Kőfalazatok. Manzárd tető. A burkolatok parkettából, hajópadlóból és mozaiklapból készültek. Az épület középrésze alápincézett, a dongaboltozatos pinceágak jelenlegi belmagassága kb. 2,20 méter. A bejárat felől közeledve jobboldalt gazdasági épületek láthatók. A hajdani díszudvar elhanyagolt állapotban van, s a déli és nyugati oldalon elterülő, hajdan nagyméretű (több hektáros) park értékesebb és nagyobb fáinak zömét (pl.: platá-