A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 17. (Miskolc, 1978-1979)

Történeti közlemények - Joó Tibor: Kastélyok és kúriák Borsod-Abaúj-Zemplén megyében

kastélyok feltárására és helyreállítására kerül sor, mint a kékedi és a pácini kastélyok. Kora barokk épületeink közül különösen becses a két tolcsvai emlék: a királyudvari és a Dessewffy-kastély, melyeket a bethlenfalvi és a fricsi kora barokk kastélyokkal, de mindenesetre a felvidéki építészeti emlékekkel és építőmesterekkel lehet kapcsolatba hozni. Szám szerint is és a jellegzetességek terén is a legjelentősebb a barokk kastélyok-kúriák csoportja: 30-at soroltunk most oda az 56-ból. Ez is bizonyítja, hogy a XVIII. század folyamán különösen a század második felében nagy építkezési fellendülés volt hazánkban. Rados Jenő írja, hogy Mária Terézia uralkodása alatt hazánkban több, mint 200 kastély és kúria épült. Hasonló építkezési lendületet mutatnak megyénkben az 1820—30-as évek is. A táji adottságoknak, az épületek tájba helyezésének, a szép távlat és környezet biztosításának különösen a XVII. és XVIII. századi kastélyépítkezéseinknél — a barokk kor kívánalmainak megfelelően — fokozott jelentősége volt. Ezeket a hatásokat részben a védekezési lehetőséget is fokozó folyók és vízfolyások felhasználásával, részben a nehezebb megközelíthetőséget, de egyben a terep áttekinthetőségének lehetőségét is nyújtó hegy- és domboldali, vagy magaslati helyekre való építkezésekkel (s egyúttal a szebb kilátást is biztosítva) érték el, majd később geometriai alakzatokba kényszerített barokk parkokat hoztak létre. Ezeket a parkokat viszont a kanyargó utakkal és patakokkal, szabálytalan alakú tavakkal, festői facsoportokkal, különleges fafajiak telepítésével váltották fel. Gondoljunk csak Füzérradvány és Tornanádaska természetvédelmileg is jelentős parkjaira. Vannak kastélyok, ahol az egymást felváltó parkmegoldások mindegyikének nyomaival is találkozunk. A megyében levő kastélyok közül síkságon épült például az edelényi, girincsi, berzéki, szikszói, szirmabesenyői, ónodi kastély, s közülük a folyóvíznek a védelmet, reprezentatív megjelenítést és parkalakítást elősegítő lehetőségeit példaszerűen komponálta össze az edelényi kastély építője, illetve építtetője. Kékeden bővizű patak töltötte fel a kastélyt hajdan teljesen körítő vizesárkot. Sályban a domboldali kastélypark magas pontján levő források vizéből látták el a kastély lakóit és a kastély előtti szökőkutakat egyaránt. A girincsi kastélyt és parkját valamikor a Sajó vízfolyásai övezték. A bánrévei Vay-kastélyt a Sajó folyó régi medre és ártere; a sajókazai kastély parkját a Sajó vízfolyása érintette; a tokaji Dessewffy-kastély a Tisza partján épült fel. Domboldalban, vagy kiemelkedő helyen épült a bánfalvai, sátai, sajókazai, tornanádaskai, emődi, sályi, tolcsvai, tállyai, füzérradványi, abaújkéri, felsővadászi, felsőgagyi, cserépváraljai, szemerei, hejcei, fáji, abaújvári, fancsali, rásonysápberencsi, gönci, erdőbényei, monoki, tarcali stb. kastély. A domboldalba építettség következményeként létesítettek több helyen az egyik oldalon emeletes, a másik oldalán földszintes építményeket. Nagyon érdekes adatokat nyújt az a vizsgálódás is, ha az egyes kastélyok építésénél figyelembe vett és kialakított szintkülönbségeket vesszük számba. A tornanádaskai, ragályi, cserépváraljai, sajóvámosi, monoki, szemerei stb. kastélyokhoz erősen emelkedő domboldalon való felkapaszkodás után lehetett az előttük fekvő völgyekből feljutni.