A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 17. (Miskolc, 1978-1979)

Régészeti közlemények - Hellebrandt Magdolna: Védett és védendő régészeti területek Borsodban

pontok, ahol a leletanyag feldúsul. Ilyen terület a Felsőszentgyörgyön a Kühne-pihenő környéke és a háromszögelési pont körüli hegytető, az Alsószentgyörgyön pedig az 1976-os ásatás területe. Ez utóbbi ponton az ásatás alkalmával sikerült meghatározni hozzávetőlegesen a kört (ld. 2. kép), amin túl már nincs vagy alig van kőeszköz, tehát viszonylag zárt egységet tudtunk elkülöníteni. Meglehetősen sok lelet van a Tűzköves II. déli lejtőjén, míg a felső teraszon alig van anyag, a völgy szinte teljesen meddő régészetileg. A Tűzkövesen minden lépésnél ember által megmunkált kőre bukkanhatunk. Ez a megoszlás települési körülményekre utal. Néhány helyen, mint például az Alsószentgyörgyön vagy az avasi református temető területén a víz közelsége és a kedvező fekvés lehetett a vonzerő, míg az Avastetőn és a Tűzkövesen a nyersanyagkibukkanás. Alátámasztják ezt a feltevést a leletegyüttesek is. Az Avastetőn kovabányát találtak, a Tűzköves Il-n jórészt csak hulladékanyag került elő, míg a Tűzkövesen rengeteg az elsődlegesen megmunkált tömbanyag. A Felsőszentgyörgyön és az Alsószentgyörgyön több az eszköz, de dominálnak a félkész eszközök. Sok a pattinték, a gyártási hulladék. Vannak helyidegen anyagok, amelyek távolabbi területekkel való kapcsolatra utalnak. Az avasi temető anyaga települési leletegyüttes. Az eddig végzett gyűjtőmunkák és ásatások szinte az egész Avas területéről szolgáltattak „pozitív" vagy „negatív" adatokat. Ennek köszönhető, hogy a mostoha körülményekhez képest tiszta képet alkothatunk a hegy települési viszonyairól. Az itt lerögzített helyzet valószínűleg már nem fog módosulni, mivel az Avas területe egyre inkább beépül, lehetetlenné téve a további régészeti kutatásokat. Ezek a körülmények azok tehát, amelyeket mérlegelni kell, amikor az Avason élt őskori ember települési viszonyait akarjuk kutatni. Simán Katalin Védett és védendő régészeti területek Borsodban Magyarországon körülbelül kétszáz éve kutatják a régi korok emlékeit. Az előkerült darabok többnyire főúri magángyűjteményekbe kerültek. így jutott például 1849-ben az Óhuta-Nagysáncnál (ma Bükkszentlátszló) előkerült,

1 367 darabból álló kelta ezüstpénzlelet Bécsbe, herceg Windisch-Graetz gyűjteményébe. A múlt század második felétől létrejött magyar múzeumok rendszeres kutató tevékenysége folytán az országos múzeumok mellett jelentős megyei gyűjtemények jöttek létre. A 19. század közepétől szabályozzák törvények a régészeti leletek —• kincsleletek — előkerülésekor felmerülő teendőket. A régészettudomány számára azonban minden lelet fontos, és a valódi értéket a lelőkörülmények is-