A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 17. (Miskolc, 1978-1979)

Szlovákiai téka - Stastny, Jaroslav: Tradicni Zémedelstvi na valassku; Robek, Antonin: Lidové zdroje národniho obrozeni; Hrubes, Jiri: Politické a nábozneské rozpory v Europe v dobové publicistice 1590—1617. (Dankó Imre)

Hrubes, Jiri: Politické a nábozenské rozpory v Europe v dobové publicisticc 1590—1617. (Politikai és vallási ellentétek Európában az 1590—1617, közti időszaki kiadványokban). Acta Univ. Carolinae Phil, et Hist. Monographia LH. Praha, 1974. 156 1. Az alábbiakban ismertetendő három egyetemi kiadványt nemcsak azért véljük lehetségesnek együtt bemutatni, mert a kiadójuk azonos, a nagy múltú prágai Károly Egyetem, mert egy sorozatba tartoznak (Acta Universitatis Carolinae Philosophica et Historica Monographia), hanem azért is, mert bár mindhárom munka történelmi feldolgozás, mindhárom feldolgozás sajátos művelődéstörténeti, sőt kimondottan néprajzi érdekekkel is bír. és a feldolgozott tárgykörök természetéből következőleg nemcsak cseh. hanem szlovák, német, magyar vonatkozású is. Egyben ezek azok a tényezők, amelyek lehetővé teszik a három kiadványnak a miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei Szlovák Téka nevű rovatában való ismertetését. Az első könyv, Jaroslav St'astny munkája (Tradiëni zemëdëlstvi na valassku) a morva vlahok hagyományos földműveléséről szól; néprajzi összefoglalás. A szerző a századforduló viszonyait ismerteti. Kutatásai nem terjedtek ki az egész vlah földre, hanem két jellegzetes vlah települést tártak fel. Bevezetőben a szerző röviden összegezi a vlah föld, a vlah települések történetét, megállapítja, hogy az iparosítás csak a XIX. század második felében indult meg, korábban csak fa- és üvegipar virágzott. A vlah föld jellegzetes foglalkozása, életmódja a földművelés volt, amit szervesen egészített ki a juhtartás. A szerző több, saját készítésű rajzzal és fényképpel kísérten a települési formából (a lakóház és a mezőgazdasági épületek, istálló, csűr, ólak, éléstartó építmények, szénatartók stb. együvé tartozását kifejező, egymással szoros összeköttetésben álló. önálló, külön települési egységet alkotó együttese) indul ki. A paraszti házas telket, amin a felsorolt építmények egy-egy sajátos egységet alkotva épültek fel, egy mezőgazdasági üzemnek, illetve egy mezőgazdasági üzem központjának tekinti. Ebben a keretben ismerteti egyenként az építményeket (anyagukat, tagoltságukat, beosztásukat, méreteiket, formai megoldásaikat, funkciójukat, egymáshoz való viszonyukat stb.). majd a mezőgazdasági munka eszközeit (túlnyomó többségük természetesen faágból, illetve a területen bőségesen található fából készült) és a termeivényeket ismerteti. A feldolgozás rendszerező, terminológiát tisztázó (izba, kuchyna, komora; dvorec, chlév, staniska, letoviska, koliba, skobrtak, kosák, köpné, brany, lepáky stb. mindenekelőtt a hák, azaz az eke), a mezőgazdasági termelőmunkát az évi ciklusnak megfelelően az eszközkészlet részletes bemutatása után ismerteti. A szerző jól hasznosítja a korábbi kutatások eredményeit, bár munkája nagy erénye az eredeti gyűjtés, a nagyszerű helyi tájékozottság. A kiváló feldolgozás végső következtetése az, hogy a vlah földművelés alapvető fontosságú és szervesen beletartozik a közép-európai mezőgazdaság egységébe. A másik könyv inkább történeti jellegű, bár Antonin Robek, a neves néprajzos írta (Lidové zdroje národního obrození), a cseh újjászületés történetének népi forrásairól. Köztudott, hogy miután Csehország 1620-ban, a fehérhegyi csatában elvesztette függetlenségét, nehéz, sötét korszak következett a cseh népre. Az elnyomás, kizsákmányolás, a nemzeti függetlenség elvesztése együttjárt a nemcsak türelmetlen, hanem véres ellenreformáció diadalával is. A cseh