A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 17. (Miskolc, 1978-1979)

Szlovákiai téka - Tajták, Ladislav (rec.): Dejiny Roznavy I—II. (Bartha Elek)

A prés aljára lyukacsos fa került, majd szalma, melyek a szűrő szerepét töltötték be. Erre 15—20 1 masszát öntöttek, rá szalmát, majd 10—15 ilyen réteget raknak egymásra, amíg az üst tartalmának kétharmadát átmeregették a présbe. Ez a rész tartalmazta a legtöbb viaszt. A legfelső rétegre préselt szalmát, ún. babát raktak. A mester mindezt igyekezett beletaposni a présbe. A préselés folyamán az ékeket négyszer verték be. A víz ekkorra eltávozott a prés alsó nyílásán, s visszamaradt a 20—22 kg súlyú viaszkalács. A présből kifolyt piszkos lé még mintegy tizedrésznyi viaszt tartalmazott, ezt másodlagos eljárásokkal nyerték ki belőle. Az ütés .időtartama rendszerint 24 óra volt. Ezalatt 10 préselést végeztek el, s a munka eredménye 6—7 viaszkalács, kb. 100—130 kg tiszta viasz volt. Az ütést követő estét vidám összejövetellel ünnepelték meg. A tanulmány utolsó fejezete az eszterényi viaszosok társulati könyvében található feljegyzéseket elemzi. A szerző a kötet anyagának nagy részét néprajzi módszerekkel gyűjtötte 15 községből, többek között Bugyikfaláról, Eszterényből, Gesztesről, Szinyelipótról. A munka értékét már említett alaposságán és sokoldalú megközelítési módján túl. gazdag rajzos illusztrációs anyag és több mint 200 fényképfelvétel is emeli. Bartha Elek Tajlák, Ladislav (red.): Dejiny Roinavy I—II. (Rozsnyó története). Roznava, 1973. 508. és 456. 1. A kétkötetes munka Rozsnyó város történetét a legkorábbi időktől napjainkig tárgyalja. A paleolit és neolit kori leletek arról tanúskodnak, hogy'a terület már a kőkorszaktól kezdve folyamatosan lakott volt. A város fejlődését a történelem folyamán két földrajzi adottság határozta meg; a közeli ezüst-, réz- és vaslelőhelyek, valamint a kedvező fekvés a kereskedelmi útvonalak kereszteződésében. A magyar történelemben a Rozsnyóra utaló első adat 1290. december 31-ről származik; egy adományozási oklevél, amelyben III. Endre az esztergomi érseknek adományozta a várost. A XIII. századtól folyamatosan német bányászok telepedtek itt le, s a XV. századra Rozsnyó már jellegzetes, jórészt német bányavárossá alakult. Az esztergomi érseknek köszönhetően a város gyorsan fejlődött, számos kiváltságot élvezett, és belső ügyeiben széles körű autonómiával rendelkezett. A XV. századra Rozsnyó Gömör legjelentősebb városává vált. A XV. századi belső harcok és elnéptelenedés a fejlődésben csak átmeneti megtorpanást idéztek elő. 1487-től Rozsnyó már a Gölnic székhellyel létrejött Felsőmagyarországi Bányavárosok Szövetségének tagja. Egymás után telepedtek le itt a kereskedők, vállalkozók a felvidéki városokból, Kassáról, Késmárkról, Lőcséről, sőt Németországból és Lengyelországból is.